"A járvány újfajta megközelítést kíván a kollégáktól is, hiszen nincs számolatlan lehetőség konzíliumokra és műszeres vizsgálatokra, nehéz a megváltozó körülmények között tájékozódni és adaptálódni. Ennek ellenére én szeretném azt hinni, hogy kellő felvilágosítással, a feladatok tisztázásával, tiszta viszonyok mellett a fiatal kollégák is „felveszik a kesztyűt” – főleg ha lesz –, és tenni fogják a dolgukat" –nyilatkozta  Svéd Tamás a Magyar Orvosi Kamara titkára a Medical Online-nak.

Az aneszteziológus szerint végletesen demoralizálhatja az egészségügyet, ha bennünket is „telibe kap” a járvány, és idehaza is előáll az olaszországihoz akár csak hasonló helyzet.

"Vagy minden erőnkkel, mindannyian vállt vállnak vetve nekifeszülünk a kihívásnak, megküzdünk a vésszel, ami után hősnek érezhetjük magunkat, vagy ellenkezőleg: azt élhetjük meg, hogy mindennemű háttértámogatás nélkül, a frontvonalba előretolt balek bakákként küzdünk valamivel, ami átcsap a fejünk felett.

– mondta Svéd Tamás.

Az aneszteziológus elmondta a véleményét az Angliában hangoztatott, "nyájimmunitáson" alapuló elméletről is.

"Az elv amúgy szép, csak éppen tudományos bizonyítékok nem szólnak mellette a SARS-CoV-2 esetében. Ahogyan a háziorvosoknál is említettem, ha az orvos fertőzött, még mielőtt kidőlne, maga lesz a góc, megfertőzve nemcsak betegeit, kollégáit is. Olaszországban az ellátó személyzet 15 százaléka fertőződött meg, ami extrém módon gyorsította a terjedést. Az ottani tapasztalatok birtokában most Kínából Európába érkező szakértők is az egészségügyi személyzet védelmének fontosságát hangsúlyozzák a leginkább."

Svéd Tamás szerint a következő 2-3 hét vízválasztónak számít.

"Talán még van esély megfékezni a járványt azzal, hogy mindenkit otthon tartunk, akár hatósági eszközökkel, azaz a kijárási tilalom bevezetésével.

A MOK titkára szerint a hazai egészségügyi ellátórendszernek van egy pontja, amit korábban sokat kritizáltak, de most mégis profitálunk belőle.

"Ezek éppen a régi, pavilonrendszerű kórházak, amelyek járvány idején lehetővé teszik az izolálást. Minden más szempontból a magyar egészségügy hátrányból indul azzal, hogy erősen leamortizált, évek óta alulfinanszírozott, átszervezésre vár. És ez akkor is így van, ha az utóbbi években tagadhatatlanul voltak fejlesztések, és a vidéki központokban megújultak a kórházak. De ez messze nem lesz elég ahhoz, hogy útját álljuk az elkövetkező kataklizmának."

A szakember szerint az orvosoknak egy idő után át kell menniük "gépi üzemmódba", az adatok alapján kell majd eldönteniük, hogy kinek van nagyobb esélye a túlélésre.

"Ez mindenképpen tragikus helyzet, és sokak számára új, néhányunknak kevésbé, hiszen életvégi döntéseket nem ritkán hozunk például az intenzív osztályon, mert a világon egyetlen ellátórendszer sem tudja mindenkinek élete utolsó leheletéig megadni a maximumot.

Meg kell tehát határozni a pontokat, ahol az intenzív terápiának már nincs értelme, mert a beteg tartalékai elfogytak. Ilyenkor vissza kell vonulni a kezelésből.

De ha tömegessé válnak a COVID-19 megbetegedések, telítődnek a kapacitások, olyan emberekről is kénytelenek leszünk lemondani, akiket a megfelelő ellátó személyzettel és eszközökkel még nagy valószínűséggel megmenthettünk volna."

Svéd Tamás szerint a lakosságnak most egy kicsit "riadtabbnak" kellene lennie.

"Sokkal nagyobb baj az, ha indokolatlan kincstári optimizmussal futunk neki valaminek, ami potenciálisan katasztrófával fenyegethet. Én most ijesztgetés-párti vagyok. Kiálts farkast… mert jön.