Ennek nem így kellett volna történnie – így kezdődik a Politico csütörtöki címlapsztorija Orbán Viktorról, ami azt járja körbe, miért volt képtelen az Európai Unió bármit tenni, miközben Magyarországon évek óta sérülnek a demokratikus normák és a kormány autokratikus eszközökkel szilárdítja meg a hatamát.

A cikkben több mint egy tucat jelenlegi és volt politikus, valamint unió hivatalnok beszél arról, hogyan használta ki Orbán az EU sérülékenységét, hogy kiüresítse a magyar demokráciát anélkül, hogy valaha is komoly politikai vagy gazdasági következményekkel kellett volna szembenéznie.

What Viktor Orbán did to Hungary and Europe wasn’t supposed to happen — and the EU wasn’t ready for a country to move towards autocracy after joining.

That’s not to say some people couldn’t have done more to stop it.https://t.co/LPWCCYrOgZ

— POLITICOEurope (@POLITICOEurope) September 24, 2020

Viviane Reding, az Európai Bizottság volt alelnöke, aki korábban több jogi eljárást is kezdeményezett a magyar kormány ellen, úgy vélte: ők mindent megtettek, amit lehetett.

„Nagyon frusztráló, mert a ’minden’ nem elég egy olyan probléma megoldásához, amit senki nem látott előre, és nem álltak rendelkezésre az eszközök a kezelésére” – mondta a politikus. (Reding egyébként „szégyen, hogy ez megtörténhetett” kommenttel posztolta a cikket a Twitteren.)

Az írás megjegyzi, hogy Orbán problémái az Európai Unióval már 2010-ben kezdődtek, amikor a magyar kormány létrehozta a fideszesekkel feltöltött médiatanácsot, a tiltakozásban azonban az Európai Néppárt már akkor sem vett részt. A cikk azt állítja: az EPP azóta is nagyban felelős azért, hogy Orbán sok minden megúszhatott Brüsszelben. A párt vezető tisztségviselői ugyanis szilárdan hittek benne, hogy ha bent tartják a magyar miniszterelnököt, akkor kontroll alatt is tudják tartani. Ezt erősítette meg Viviane Reding is.

A Fidesz néppárti tagsága fontos szerepet játszott a magyar médiatörvények idején is.

„Az ügyben lehetett volna keményebb a Bizottság” – ismerte el Neelie Kroes, aki a testület alelnökeként felelős volt az aktáért. Állítása szerint ezt meg is tudta volna tenni, ha Orbán – az Európai Bizottság akkori elnökével, José Manuel Barrosóval együtt – nem lett volna az EPP tagja.

A lap megkereste Barrosót is, aki válaszában azt írta, hogy Orbán néppárti tagsága sosem befolyásolta a Bizottságot abban, ahogy a jogállamisági problémákkal foglalkozott.

A magyar kormány gyakran azzal rázta le a kritikákat, hogy más tagállamok hasonló gyakorlatára mutogatott. Ezt erősítette meg a Politicónak Navracsics Tibor volt igazságügyi miniszter is. Rui Tavares, akit 2012-ben neveztek ki a magyarországi jelentés rapportőrének, pedig Frankensteinhez hasonlította Orbán metódusát.

„Dr. Frankenstein egy szörnyet hozott létre, de a szörny olyan testek darabjaiból készült, melyek önmagukban nem jelentettek problémát” – mondta.

A 2015-ös menekültválság aztán ismét előnybe hozta a magyar kormányfőt a Néppártban.

„Néhány pártvezető nagyon közel érezte magához Orbán migrációval kapcsolatos nézeteit, ez volt az egyik oka, amiért nem volt hangosabb a kritika” – utalt a magyar jogállamiság körült kialakult polémiára Jyrki Katainen, volt finn miniszterelnök és uniós biztos.

AFP / Janek Skarzynski

A törésre végül csak 2019-ben került sor, amikor Orbán átlépte a vörös vonalat, és Jean-Claude Juncker bizottság elnök elleni plakátkampányba kezdett.

„Van egy határ, amit a magyarok átléptek” – mondta Günther Oettinger volt uniós biztos, aki szerint főleg a kampány stílusával volt probléma.

A Politico információi szerint a Fideszről a következő hónapokban dönteni fog a Néppárt, de legfontosabb tagjuk, a német CDU még mindig megosztott a kérdésben. A lap úgy véli, az EPP-vel való együttműködés mellett Orbán azt is előnyére fordította, hogy az EU egész egyszerűen nem tud megfelelő választ adni a belső kihívásokra.

„Mielőtt csatlakozol az Európai Unióhoz, demokráciává kell válnod. Az egész rendszer arra a feltételezésre épül, hogy ha ezen a nehéz választóvonalon túljutottál, akkor már csak előrefelé tudsz haladni” – mondta Viviane Reding.

A Barroso-bizottság végül 2012-ben kötelezettségszegési eljárásokat indított Magyarországgal szemben, ami Navracsics Tibor szerint először nagyon meglepte a kormányt.

„Meglepődtünk, hogy ilyen keményen reagáltak. A Bizottság korábban politikailag sosem lépett fel semmilyen magyarországi politikai fejleménnyel szemben” – ismerte el a politikus.

A kötelezettségszegési eljárások azonban hiába érnek el az Európai Bíróságra, mire ott döntés születik, addigra már visszafordíthatatlanok a következmények, írta a lap, mely a bírók korai nyugdíjazását és a CEU ügyét hozta fel példaként.

A megkérdezett megszólalók szerint az addigi pragmatikus megközelítésbe Jean-Claude Juncker elnöksége hozott változást, aki az EPP ülésein is mindig kritikus volt a magyar miniszterelnökkel szemben.

„Nagyon sok vitánk volt a Fideszről és Orbánról a Néppártban, és az elnökség tagjai gyakran nagyon-nagyon negatívan viszonyultak Orbán viselkedéséhez” – árulta el a finn Katainen.

Fontos jelzés ugyanakkor, hogy végül a hetes cikkely szerinti eljárást sem a Bizottság, hanem az Európai Parlament indította el Magyarországgal szemben. Kevesen gondolják ugyanakkor azt, hogy az eljárásnak bármilyen következménye lenne a magyar kormánnyal szemben.

A Sargentini-jelentést 2018-ben fogadta el az Európai Parlament

MTI / EPA / Patrick Seeger

Az Európai Bizottság szeptember 30-án adja ki jogállamisági jelentését a tagállamokról, de sem ettől, sem pedig a költségvetés jogállamisági feltételekhez való kötésétől nem várnak sokat Brüsszelben. Sőt, a magyar kormány kifejezetten optimista az Ursula von der Leyen vezette bizottsággal szemben.

„Bízom benne, hogy a Bizottság professzionális megközelítést fog alkalmazni a kérdésben” – mondta a lapnak Trócsányi László volt magyar igazságügyi miniszter.

A jelenlegi helyzetet a cikk végén Judith Sargentini foglalta össze.

„Korábban kellett volna lépnünk, most már túl késő, de ha a tagállamok összefognak, talán még tehetnek valamit” – mondta a volt EP-képviselő.