Minden élet számít. Kivéve azoké, akik meghalnak. „Idős, krónikus beteg volt” – ismételgetik a szakmai és politikai felelősség alóli önfelmentő szófordulatot, amikor a koronavírusban elhunytakról beszélnek. Bár az ország belefáradt a védekezésbe, és a többség már oltakozna, mindent azért mégsem lehet benyomni az emberek felkarjába. Amióta Orbán behívta Magyarországra az orosz vakcinát, azok is elbizonytalanodtak, akik korábban csak arra vártak, hogy mielőbb rájuk kerüljön a sor.

Aki behívót kapott, ám most menekül a felkínált Szputyintól, mehet a sor végére.

Ha nem jó neki az orosz, kaphat kínait. Vagy törököt, hisz Buda falait már készül bevenni egy másik diktátor, Erdogan áfiuma is. Bár a káoszban a szakhatóságok rendet vághatnának, a bizalmat részint eljátszották, illetve maguk is a politika játékszerévé váltak – derül ki címlapsztorinkból.

Olyan országban, ahol a politikai megfelelési kényszer láthatóan felülírja azt, amit a szakmai felelősség és a józan ész diktál, nem csoda, ha emberek tömegei még a zavaros konteókban is jobban hisznek, mint a politikusoknak. Különösen, ha a tájékozódásban egyre inkább csak a hatalom által üldözött orgánumokra, illetve a második nyilvánosságra támaszkodhatnak. Merthogy az Orbán-rendszer már azt sem tűri, ha valódi kérdéseket tesznek fel. Mint tette azt a Klubrádió is, amelynek frekvenciáján hétfő óta csak sercegés hallható.

„Ideje volt” – vélik a kormánypártiak, de még a rokonszenvezők is hajlamosak „idős, krónikus beteg” elvesztéseként értelmezni az utolsó független közéleti rádiócsatorna kivégzését.

Különösen, hogy de facto nem szűnt meg, s ha jól viselkedik, talán még vissza is térhet az éterbe, ahogy a Rogán-féle helikopterezést leleplező Népszabadság is csak „szünetel”. Hogy az alternatív, az internetre költöző vagy eleve ott startoló médiának – így a Partizánnak – milyen esélyei vannak, Fókuszban rovatunkban elemezzük. Rogán újabb botrányáról pedig A miniszter félremagyaráz című cikkünkben olvashatnak.

Minél intelligensebb egy hatalom, annál nehezebb a vele szemben alapvetően értelmiségi munkát igénylő ellenzéki szereplők dolga. A kritikai gondolkodók helyzetét a NER nagyban megkönnyíti ugyan, például a Disney-meséket idéző eredetkutatásokkal (lásd a Magyarságkutatóról írt cikkünket), vagy azzal, hogy – mint Szellem rovatunk írásából kiderül – az egykor rangos SZFE-t színházi önképzőkör szintjére züllesztik, de az általános néphülyítés mégiscsak a bőrünkre megy. Hogy mikor lesz vége a játszmának, van-e még a rendszerben tartalék, abban iránytűként szolgálhatnak Kornai János gondolatai. A 93 esztendős tudós pályájáról és új kötetéről Gazdaság rovatunkban olvashatnak. Ő már tíz éve arra figyelmeztetett, hogy Orbán Viktor kormányzása autokráciába vezeti az országot, amitől már csak egy lépés a diktatúra. A veszélyt – ha létezne errefelé is ilyen intézmény – impeachmenttel még időben el lehetne hárítani. Igaz, mint Világ rovatunkból is kiderül, Trump esetében ez nem sikerült. Mindenesetre az amerikai társadalom Biden megválasztásával erős immunválaszt adott a fertőzésre. A kérdés az, a magyar választók szervezetében felgyülemlik-e annyi ellenanyag a keleti vakcinák behozatalából hasznot húzó hatalommal szemben, ami elegendő lesz az elzavarásához.

DOBSZAY JÁNOS

vezető szerkesztő