Miután a járvány elleni élet-halál harcban egyelőre nem sikerült legyőzni a halált, a propagandacéloknak jobban megfelelő új ellenséget kreált magának a kormány: támadást indított a kérdés ellen. Nem csodálkoznánk, ha hamarosan beleírnák az alaptörvénybe, hogy „a mondat kijelentő”, s kigyomlálnák az alaptantervből a Hamletet és a Nemzeti dalt az „ez (itt) a kérdés” fordulatok miatt. De a jövő már elkezdődött, tombol a kormánypropaganda lejárató kampánya a „kérdéssel provokáló” külföldi újságírók ellen csakúgy, mint „a halál pártján álló, oltásellenes, álhírterjesztő” hazai független sajtó ellen.

Pedig, hogy a hírhedt kormányzati plakátkampányt idézzük, önnek is joga van tudni, hogy mire készül Brüsszelben Orbán, vagy hogy milyen adatokat regisztrált a magyar gyógyszerészeti hatóság a Covid–19 elleni oltások mellékhatásairól. Címlapsztorinkban ismertetjük a hatóság által gondosan elhallgatott információkat, amelyekből egyebek mellett kiderül a különféle nyugati és keleti vakcinák súlyos mellékhatásainak – egyébként csekély – valószínűsége. Cikkünkben arra is rávilágítunk, miként fertőzi Habony Árpád szellemisége az elvileg független, ám a kormány kézi vezérlése alatt működő stratégiai intézményt.

Noha a Magyarország rovatban ismertetett Medián-felmérés szerint az emberek többsége elégedett a kormány járványkezelésével, a pandémia ürügyén kapott rendkívüli felhatalmazást Orbánék leginkább az esetleges választási vereségük utáni hatalom- és vagyonátmentésre használják ki. Fókuszban rovatunk átfogó képet rajzol az egyetemektől a kulturális intézményeken át az állami cégekig terjedő vagyonkimentésről, ami az állami szabályozó és ellenőrző szerepek kiszervezésével, a leválthatatlan vezetőkkel és kuratóriumokkal, valamint az állami bevételek meglékelésével párosulva olyan struktúrát eredményez, hogy ellenzéki győzelem esetén lényegében megbénul a kormányzás. Cikkünk szerint ha az ellenzék valóban kormányozni akar, fülkeforradalom helyett jogállami forradalmat kell csinálnia.

Az állam meghackelését, a gátlástalan vagyonátjátszást Gazdaság rovatunkban két esettanulmánnyal is illusztráljuk. Az államigazgatás kiszervezésének legújabb példája az orwelli nevű Szabályozott Tevékenységek Hivatala, amely alá az olyan állami koncessziók, mint a dohánykereskedelem és a szerencsejáték-biznisz mellett a bírósági végrehajtást, a csődeljárást és a felszámolást is besöpörnék, s portfóliója a jövőben tovább hízhat például a bányászati jog kezelésével. Vezetőjét pedig, a már megszokott módon, kilenc évre, kétharmaddal betonozzák be. Azt pedig a járvány miatti teljhatalommal visszaélve akadályozták meg Orbánék, hogy a holland Aegon biztosító eladja magyarországi leánycégét egy osztrák vevőnek, cikkünk szerint nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy a profitábilis társaság „nemzeti” kézbe kerüljön. És jól tudjuk, a nemzeti tőkés legújabb szinonimája a magyar nyelvben a gázszerelő.

A korrupciónak is van határa! Vajon van olyan ország, ahol a választók ezt üzenik szavazataikkal a kormánynak? Igen, van, Bulgária, ahol Szlavi Trifonov protesztpártja, a Van Ilyen Nép második helyen végzett a választáson, s Világ rovatunk cikke szerint ezzel akár kormányt is alakíthat. A zenész-pártvezér „Ebben az országban minden a prostitúcióról szól” dalszövege egyáltalán nem sérti a bolgárok nemzeti méltóságát, sőt az Állj fel! Banditák, tűnés! pártot is parlamenti mandátummal jutalmazták meg a voksolók. Csak halkan kérdezzük: lesz még egy ilyen ország?

A szerző a HVG felelős szerkesztője