Egymillió pici Krisztus országába érkezik az a zarándok, aki az eucharisztikus világkongresszus hívószavának engedelmeskedve találkozni akar Jézussal Budapesten. Aprócska megváltók tömegeként Moldova György anekdotája szerint az empiriokriticizmust értelmezte hajdanán a nép egyszerű gyermeke, amiről éppúgy lövése nem volt, hogy eszik vagy isszák, mint most az eucharisztiáról. De fenébe a részletekkel, hiszen a kormány hacacáré koncertsorozatára hajazó, 30 milliárd apró adóforinttal megtámogatott dzsemborinak nem is a vallási, hanem a politikai hozadéka a lényeg. Ugyanúgy, mint az utolsó békeévben, már az anschluss után megtartott 1938-as budapesti katolikus világtalálkozónak, amit Szellem rovatunkban elevenítünk fel. Az Orbánhoz hasonlóan református Horthy nem törekedett a rivaldafénybe, megelégedett azzal, hogy a „politikamentes” rendezvény sikerrel terelte el a figyelmet a magyarországi zsidótörvények elfogadásáról és a trianoni határok revíziója iránti törekvésekről.

Ha a Názáretivel nem is, földi helytartójával némi kilincselés után végül találkozhat Budapesten a keresztény Európa megmentőjének szerepében tetszelgő Orbán. Előtte azonban egy haknit azért lenyomott Olaszországban is a fundamentalista katolikus törvényhozók konferenciáján. Legalábbis a kormányzati hazugságdealerek ezzel a magyarázattal kábították a népet, miután a miniszterelnököt családi vacsorának látszó kompozícióban fotózták le egy római vendéglő teraszán. A kormányfőt és apját lencsevégre kapta egy olvasónk az adriai Vis szigetén is – Fókuszban rovatunk cikke a vakációs fotók, valamint a Falcon honvédségi luxusrepülőgép, a Lady Mrd luxushajó és egy fekete Volkswagen kisbusz mozgása alapján próbálja kifürkészni a hivatalos és magánportyázás összemaszatolt nyomait.

Címlapsztorink az Orbán Győző-show másik fejedelmi helyszínére, Hatvanpusztára is elkalauzol. A HVG birtokába jutott tervrajzok szerint a klasszicista kastélyok és amerikai luxusranchok stílusjegyeit ötvöző birtok kertjében épül orangerie, lesz kápolna, szökőkút, romantikus rom és talányos elmélkedősétány is. Így nem kizárt, hogy hamarosan azon a környéken is ki kell kapcsolnia a jeladóját az Orbánékat szállító repülőgépnek, ha onnan támad kiruccanni kedvük valamelyik bűnös európai városba.

Ki katonai gépen száll fölébe, annak nem kell tudnia, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, sőt annak a felvételizőnek sem, aki egyetem előtt önkéntesnek áll a hadseregbe. Magyarország rovatunk idézi Kövér Lászlót, aki egykoron úgy jellemezte az egyenruhát, mint amitől a bunkók még bunkóbbak lesznek, de változnak az idők és a prioritások: a honvédségi szolgálatért ezentúl több pluszpontot lehet kapni, mint az emelt szintű érettségiért vagy a felsőfokú nyelvvizsgáért.

Verseny nélkül egysejtűek lennénk – mondta Doktor House, s ezt az evidenciát több cikkünkben is kitárgyaljuk. Publicistánk, Tóta W. Árpád izgalmas műsort lát az ellenzéki előválasztásban, ami megmutatja, milyen az, ha sok párt versenyez értünk, és mi, választópolgárok napról napra eldönthetjük, melyik tetszik jobban. Magyarország rovatunkban ugyanakkor rámutatunk, hogy hiányoznak az előválasztás jogi és pénzügyi alapjai, ráadásul a versengéshez szükséges politikai reklámokat is akadályozza a törvény. Gazdaság rovatunkban Jászai Gellértet, a 4iG főtulajdonosát a formálódó távközlési szuperholding versenyképességéről, a piaci verseny tisztaságáról faggatjuk. Portré rovatunkban pedig Tótka Sándor olimpiai bajnok kajakozót mutatjuk be, aki állítja, hogy a sikernek nem titka, hanem ára van, és meg kell fizetni érte.

JAKUS IBOLYA

szerkesztő