Csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítottam – hangzik a cinikus mondás (amit olykor Churchillnek tulajdonítanak, holott valójában nem tudni, kitől származik). A mai, „igazságon túli” közhangulatban a számokat és tényeket nem lehet eléggé megvédeni. Ezért is kívánkozik e heti ajánlónk élére egy, a Szellem rovatban olvasható interjú az álhírek és politikai manipulációk elleni védekezéshez higgadt gondolkodást ajánló brit könyvszerzővel, aki szerint a statisztika segít élet-halál kérdésekben dönteni. Persze csak akkor, ha van, mármint statisztika, mégpedig nyilvános. Ellenkező esetben olyan „vak vezet világtalant” szituáció áll elő, mint amit Magyarország rovatunkban a járványhelyzet kapcsán bemutatunk: a választásoktól berezelt kormány az intézkedéseivel azt a közvéleményt próbálja lekövetni, amely elől – ha készülnek is ilyenek egyáltalán – eltitkolja a járvánnyal kapcsolatos fontos adatokat.

Hogy az Orbán-rezsim lényegi tulajdonsága a beteges titkolózás, nem titok, az viszont titok, hogy egyáltalán mi mindenről nem tudunk. E sűrű sötétségbe próbál bevilágítani az Európai Bizottság a magyar kormány elleni jogállamisági eljárás megindításaként Budapestre küldött levelével. Kik kapják a legtöbb földalapú uniós támogatást Magyarországon? Hogyan zajlottak a balatoni projektek uniós támogatási pályázatai? Az uniós támogatású projektekkel való visszaélések esetében melyek kapcsán volt számonkérés? – idézi cikkünk Brüsszel kérdéseit. Hasonlóképpen tapogatódzik a homályban a hazai ellenzék is egy jövő tavaszi győzelmet követő alkotmányozás esélyeit illetően. „Szinte minden fontos információ titkos, legyen szó nemzetközi szerződésekről, közbeszerzésekről, nyomozásokról, lehallgatásokról. Ha a titkosításokat egy új kormány feloldja, akkor már sokkal többet fogunk tudni arról, hogy Magyarország jogállam-e még” – fogalmaz lapunknak Sajó András jogtudós.

Jószerivel már a fideszesek is elvesztették a fonalat. Címlapsztorink egy sor olyan, önmagát eleddig a kormánypárthoz közel állónak tekintett üzletember történetét ismerteti, akik valamilyen titkos erő hatására „önként” átadták – amúgy gyakran eleve kétes körülmények között szerzett – vállalkozásukat a kormánypárthoz még közelebb álló csúcsragadozónak. A lenyúlás módszere a barátságos meggyőzéstől és a visszautasíthatatlan ajánlattól kezdve a jogszabályi ellehetetlenítésen és az adóhivatali eljáráson át az erőfölénnyel való szemérmetlen visszaélésig, piac- és munkaerőrablásig terjed, mármint azok esetében, akik nem mennek riadtan elébe az Orbán-fiúk egyértelmű közeledésének. Az így kialakult maffiagazdaság következményei a magyar gazdaság romló versenyképességi és pénzügyi mutatóiban manifesztálódnak. Annak a kevés közszereplőnek, aki manapság nem panaszkodik a nyilvánosság hiánya miatt, az egyike Oszkó Péter. „Annyira rosszak a számok, hogy nincs okom kozmetikázást feltételezni” – jellemzi a költségvetési hiány és az államadósság helyzetét Gazdaság rovatunkban az expénzügyminiszter.

Akad aztán olyan résztvevő is, aki nem kritizál, nem kérdezősködik, hanem cselekszik: megtudja, amit tudni akar, legfeljebb az titok, hogy mit akar tudni. Egy csehországi botrány irányította rá a figyelmet egy budapesti székhelyű, a kínai kormány által bőkezűen finanszírozott intézetre, amelyről cikkünk szerzőjének több szakértő azt állította, nem más, mint tudományos műhelynek álcázott kémszervezet. Igaz, inkább az lenne a csoda, ha nem lenne itt. Pontosabban, ha nem itt lenne. Mint Világ rovatunk beszámol róla, a Kínai Kommunista Párt a napokban erősítette meg pozíciójában minden bölcsességek letéteményesét, az önmagát korábban már amúgy is leválthatatlanná szavaztatott Hszi pártfőtitkár-államfőt. Nem titok: nyugatra nyitnak.

KOCSIS GYÖRGYI

a HVG munkatársa