Jakus Ibolya: III/III. a magyar igazság

A liberálisok pénzügyekbe, a konzervatívok nőügyekbe szoktak belebukni – eleveníti fel Szellem rovatunk karaktergyilkosságokról szóló cikke a rendszerváltás utáni első miniszterelnök, Antall József bonmot-ját. Ami alaposan bevésődhetett a Fidesz agitproposainak elméjébe, hiszen e meggyőződés szellemében próbálják lerombolni Karácsony Gergely és Bajnai Gordon politikusi, illetve üzletemberi tisztességét, valamint feldúlni Jakab Péter magánéletét.

„Kelet-európai paranoia: az ember azt képzeli, üldözik – és tényleg üldözik” – kommentálta egy Esterházy-idézettel Bajnai a Városháza-hadműveletet, amit köztünk szólva alaposan elpuskáztak Rogán zsoldosai. Nemcsak a célt, azaz Orbán ellenzéki kihívóját tévesztették el, hanem lábon is lőtték magukat, hiszen – mint Fókuszban összeállításunkból kiderül – az Anonymus-játszmában mozgatott sötét alakok egytől egyig a Fideszhez vannak bekötve.

A városházi konteó kulcsfigurája, Gansperger Gyula – aki a kilencvenes években főszereplő volt a Fidesz valódi székház- és fantomcégbotrányában is –, a legutóbbi Anonymus-epizódban már arról delirált, hogy az ellenzék mozgása mögött külföldi erők és finanszírozók állnak. Mintha csak Kövér László szavait visszhangozná, aki egyre elszántabban hazaárulózza az ellenzéket, amelyre lényegében ráuszította a nemzetbiztonsági szolgálatokat is. A házelnök agyszüleménye apropóján Szellem rovatunkban időutazást teszünk az 1990 előtti korszakba, amikor a politikai rendőrség küldetése a belső ellenség elleni harc, a nyugati fellazítási politika elleni fellépés volt.

HVG

Nagyjából a székházbotrány idején határozta el az addig liberális Orbán, hogy olyan jobboldali pártot akar létrehozni, amelytől aki jobbra van, az már leesik. Jelentjük, a Fidesz leesett, egyenesen az európai politika legaljára. Magyarország rovatunkban bemutatjuk, hogyan sodródik a párt immár kilenc hónapja a nyílt szélsőjobboldali formációk, a bigott konzervatívok és a néppárt szalonképtelenebb alakulatai között. És még mindig nincs vége.

Itthon más dimenziókban is folyik az ideológiai harc. Máraitól megtanultuk például, hogy Budán lakni világnézet, budai ingatlanokat lenyúlni pedig – másik klasszikust idézve – a Fidesz politikájának a lényege. Nyilván ennek jegyében vett meg Áder János milliárdos állami támogatással kistafírozott klímavédelmi alapítványának cége egy Pasaréti úti villát. S mint Magyarország rovatunkból kiderül, az egykor Szakasits Árpád lakóhelyéül szolgált épületben lelt otthonra néhány más kormányközeli szervezet is: onnan védi például a bolygót mások mellett a Lázár János-féle Jövő Nemzedék Földje Alapítvány.

Nem erről jut eszünkbe, de Antall Józsefnek nem volt teljesen igaza, a konzervatívok is belebukhatnak korrupciós ügyekbe, és nem csupán a boldog Ausztriában. Sebastian Kurzról a Világ és a Vélemény rovatunkban is megemlékezünk, konstatálva, hogy olyan stiklik miatt kényszerült távozni a politikából, amilyeneket Orbán lábon kihordott volna. Saját lóláb és saját zsebre dolgozás kombinációja sejlik viszont fel Völner Pál elesése mögött. Címlapsztorink szerint Varga Judit helyettesének fejét a kormány a korrupció elleni harc bizonyítékaként is tálalhatja, egyúttal a titkosszolgálati megfigyelések aláírójaként a Pegasus-botrányt is elvitetheti vele. A címlapunkon ábrázolt adventi kormányablakokat böngészve pedig olvasóink találgathatják, Boldog István, Mengyi Roland, Simonka György, Farkas Flórián és Völner Pál után kinek a disznóságaira derül legközelebb fény.

JAKUS IBOLYA

szerkesztő