Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Aki nappal és éjszaka is kilátogatott az elmúlt napokban a Nyugati és a Keleti pályaudvarra Budapesten, az nem mindennapi képet szerezhet arról, hogyan birkózik meg egy ország civiltársadalma a szomszéd országban kitört háború miatt elmenekült százezrek megsegítésével.
Egy példa: hétfőn késő este tíz óra után 20 perccel befutott egy mentesítő vonat közel 400 emberrel. Fáradt, elcsigázott emberek, 90 százalékban nők és gyerekek bukdácsoltak volna le a vonatról, ha nem lettek volna már erre is felkészülve az önkéntesek. Markonyi megkülönböztető mellénybe öltözött férfi a rendőrök hathatós közreműködésével kapkodta el a nehéz bőröndöket és segített leszállni a menekülőknek, akik napok óta utaznak, és ha meg is pihennek Budapesten pár napig, útjuk még egyáltalán nem ért véget.
Túlzás nélkül 10 perccel a vonat beérkezése után már egy lélek sincs a peronon. A folyamat annyira profin zajlik, hogy Magyarországon az szembetűnő. A rendőrök és az önkéntesek tökéletes összhangban dolgoznak össze.
Már a peronon kapnak egy-egy nápolyit, kekszet, csokoládét a gyerekek, így az emberek azonnal érezhetik, hogy nem csak megérkeztek, de itt várnak is rájuk. Ez a több napos lélekgyilkos, monoton, kényelmetlen utazás, rosszabb esetben a még friss háborús élmények és a teljes kilátástalanság terhe alól egy pillanatnyi szabadulást jelenthet.
Élményből és történetből pedig rengeteg van. Például annak a harkivi idős embernek a példája, akinek 20 éves fia a napokban halt meg a háborúban, ő pedig egyedül indult el Nyugat-Európában élő barátjához, nagyjából egy fitying nélkül. Rajta egy önkéntes tolmács segített, aki a saját pénzéből vett neki vonatjegyet Münchenig. Vagy annak a fantasztikus családnak a példája, akik alig 1–2 éve menekültek el Venezuelából, az ottani válság és diktatúra elől a felmenőik hazájába, Magyarországra, de már kint vannak, hogy segítsenek ukrán sorstársaikon élelemmel, vízzel vagy csak néhány együttérző szóval.
Ha van valami, amire a menekülők még a rögtönzött frissítőknél is jobban ki vannak éhezve, az az információ. Több tízórás vonatút után egy idegen országba érkeznek, ahol a legtöbbjük nem beszéli a nyelvet, nem érti a feliratokat. A 9-es vágány melletti bejárat árkádján át a csarnokba vezető úton ezért először tolmácsok tájékoztatják őket arról, hol, milyen segítséget kaphatnak. Balra, a Migration Aid pultjánál rögtön regisztrálhatnak fuvarra vagy szállásra.
A csarnok közepén egy tolmácsokból álló hangyaboly tájékoztatja szóban és táblákkal is a beérkezőket, hogy mit hol találnak és válaszolnak a kérdéseikre a saját nyelvükön, ukránul, vagy oroszul, esetleg angolul, ha nincs más közös nyelv. A fuvart vállaló önkéntesek rögtön mögöttük segítőkkel, akik összeszervezik a családokat, nagyobb család esetén több autót küldenek ugyanarra a címre.
Mások egyenesen a nemzetközi jegypénztárak felé veszik az irányt, ahol a múlt hét elején még akár 6–7 órás sorbaállásra is számíthattak, azóta már sokkal gyorsabban zajlik a jegyértékesítés. A MÁV pénztárosai és az önkéntesek az elmúlt napokban kölcsönösen köszönték meg egymásnak az áldozatos munkát, aminek eredményeképpen rekordidő alatt állhat tovább mindenki, akinek van már távolabbi célja – már ha jut vonatjegy, mert a nyugatra tartó járatok többnyire gyorsan megtelnek.
Nagyon sokan egyenesen Németország felé veszik az irányt, néhányan Zürichbe és páran Prágába indulnak. A Magyarországon érvényes szolidaritási jegyek ingyen vannak, de ezekért is sorba kell állni a regisztráció miatt. Aki pedig ülni is szeretne, annak 4-500 forintért helyjegyet is kell vennie.
Sokan számoltak ezzel a kiadással és megvan a pénzük a nemzetközi vonatjegyekre is, érkeznek viszont tömegek néhány ezer Magyarországon használhatatlan hrivnyával is. Szorult helyzetükből nem egyszer az önkéntesek húzzák ki őket, saját kasszájukból vagy saját zsebből fizetve a jegyet. Nem egy önkéntessel beszéltem, aki az elmúlt pár napban több mint 100 ezer forintot költött el arra, hogy idős, egyedülálló emberek, szegény családok eljuthassanak Nyugat-Európában élő rokonaikhoz, barátaikhoz.
A rögtönzött segítség mellett is állandóan nagy számban vannak jelen a menekülők a pályaudvaron, hiszen sokaknak órákat kell még várnia a vonatra, ami továbbviszi őket, vagy még tervezés alatt van a továbbutazásuk, de nem akarnak szállásra menni.
A gyerekek részére a nemzetközi jegypénztárral átellenes oldalon lévő folyosón egy külön gyereksarkot hoztak létre az önkéntesek. Mindenütt vidám mintákkal hímzett szőnyegek, rajtuk fakockák, matchboxok, plüssállatok, babák. Oldalt teli könyvespolcok, ceruzakészletek, színezők. A gyerekek többnyire tökéletesen eljátszanak magukban, vagy egymással, de a helyszínen önkéntesek és a szüleik is vigyáznak rájuk. Kicsit hátrébb a gyerekrészleg átmeneti raktárában rendezetten állnak a tisztálkodószerek, popsitörlők, pelenkák, tápszer. Akad néhány babakocsi és babaágy is, utóbbiakat nem szabad használni, mert hivatalosan a gyerekek nem alhatnak a pályaudvaron. Napközben meleg van, de láthatóan a közelben készülnek hősugárzókkal is a hűvösebb időjárásra.
Számtalan Ukrajnából érkező hozza magával házi kedvencét is, kutyát, macskát, de találkoztunk hörcsöggel és papagájjal is. Az ő részükre is külön pultot hoztak létre, itt állateledellel, pórázokkal és a nagyon keresett hordozódobozokkal várják az állatok gazdáit.
Orvosi ellátást nyújt például sürgősségi ambulanciával, a Lelki Krízis Gyermekambulanciával, valamint ingyenesen hívható zöld számmal a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet, a Nyugati pályaudvaron pedig a Bethesda Gyermekkórház tart reggel 8-tól éjfélig orvosi ügyeletet.
Az első napok azonnali, de kissé kaotikusabb segítségnyújtását két héttel később már átvette az igényekhez alakított ellátás. Jobbra a Vöröskereszt pultjánál számtalan féle keksz, kávé, tea, gyümölcslé, nápolyi figyel a dobozokból. Jelenleg ők és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt sátra teljesít 24 órás szolgálatot, de reggeltől estig dolgoznak a Katolikus Karitász, a Hit Gyülekezete, a Máltai Szeretetszolgálat és a Mazsihisz önkéntesei is.
És az állandó kérdés, hogy hol van az állami segítség, vagy itt van, csak ki sem látszik ebből a civiltengerből? A rendőrök és a katasztrófavédők példamutató jelenléte egyértelmű, ahogyan a néhány melegedő busz a parkolóban is állami pénzen fűt. A MÁV belföldre ingyenes jegyeket biztosít a bajbajutottaknak, a különvonatokat is ők biztosítják, és a Volánbusz is több településről indít különbuszokat. A katasztrófavédelem megszervezi azoknak az elszállásolását, akik nem akarnak vagy nem tudnak magánszállásra menni, és az odajutásban is segítenek.
Ennél többet laikus szemmel nem látni a helyszínen, ezért a Miniszterelnökség segítségét kértük, mondják el, hogyan segíti az állam a fővárosi pályaudvarra érkező tömegeket. Válaszukat, amint megérkezik, közölni fogjuk.
Állami segítséget kapnak még a menekülők a menekültstátusz és egyéb kérelmek beadásában, nonstop segélypontokon a határnál. 1,3 milliárd forintot kaptak a nagy segélyszervezetek és 600 milliós segélyszállítmány indul hamarosan Ukrajna felé. Ezek azonban nem tartoznak a rögtönzött segítséghez, amit a pályaudvarra érkezők igényelnek.
