Meglehetősen sokan vannak e hazában – ha nem is elegen –, akik nem kedvelik Orbán Viktort. Ők hónapok óta tipródnak, mi a jobb, ha Magyarország megkapja a neki két éve megítélt uniós támogatásokat, és ezzel a miniszterelnök megerősödve kerül ki Brüsszellel szembeni háborújából, vagy ha egyetlen eurónyi ingyenes uniós forráshoz sem jut hozzá, és emiatt tovább kopik a Fidesz népszerűsége.

Ha lesz pénz, elhárulnak az akadályok a gazdaság felizzítása elől, Orbán pedig újabb honvédői érdemeket zsebelhet be. Ha nem, akkor súlyosbodhatnak a kormány fizetési gondjai, nem lesz elég devizatartalék a forint árfolyamának védelmére, beüthet a recesszió – megannyi rémség.

Az ellenzéki érzületű szavazó a két véglet közt vergődik, tudathasadásos állapotban. A közel egy éve tartó infláció után szorongva tekint a közeli jövőbe. A távolabbiba még inkább, hiszen felrémlik, hogy optimális uniós alku esetén Orbán rendszerének a lényege 2060-ig változtathatatlan marad. Vele is, nélküle is.

Az igazság persze ezúttal is odaát van, valamiféle megjósolhatatlan, harmadik dimenzióban. Erre a terepre a HVG nem merészkedik, nem veszi el a jósnők és a politikai elemzők kenyerét, csupán saját nézőpontjából villant fel néhány összefüggést. Fókuszban rovatunk azt vizsgálja, hogy egy esetleges vészhelyzetben az elmaradó uniós forrásokat ki lehet-e váltani piaci hitelekkel, és ha igen, milyen áron, valamint a döntés előtti politikai pozícióharcokat elemzi. A reális részletekhez ragaszkodva a Gazdaság komplett kőolajpiaci körképet közöl az Európai Unió ársapkázási kísérletétől a magyarországi üzemanyag-ellátási zavarokon át egészen addig, mennyit érhet a Vecsés közelében talált olajmező.

A Magyarország rovat pedig politikai terepszemlét tart. A szétesett ellenzék esélyeit vizsgálva megállapítja, ha a rájuk szavazók voksai összeadódnának, akkor is csak a harminc év alattiak, a fővárosiak, illetve a kis- és közepes városban lakók körében bukna meg a Fidesz. Síklaki István szociálpszichológus viszont már attól tart, hogy a kormányzat verbális agressziója egyszer csak fizikai tettlegességbe csap át.

A magyar kultúrában sokkal következetesebben jelenik meg a haragtartás és a békétlenség, mint a romániaiban, ami ellen harcolni kell – figyelmeztet Visky András marosvásárhelyi regényíró. „A szabadságot egy pillanat alatt el lehet veszíteni, nagyon sokáig tart azonban azt visszaszerezni, s sokszor csak véráldozat árán sikerül legyőzni a diktátorokat” – nyilatkozta Jevgenyij Afinyejevszkij, az ukrajnai orosz agressziót bemutató Szabadság tűz alatt című dokumentumfilm rendezője. Van, ahol éppen ezen a visszaszerzésen ügyködnek, például Iránban, ahol kiszabadult a szellem a palackból, és a Nyugat nem tudja, mit kezdjen a lázadókkal. Támogassa őket, azt kockáztatva, hogy a külföldi beavatkozás vádját hangoztató, azt kihasználó rezsim kezére játszik, vagy folytassa az atomalkut, esetleg engedjen azoknak az ellenzékieknek, akik elvárják, hogy szakítson meg minden kapcsolatot Teheránnal. „Ne mentsék meg az iszlamista köztársaságot” – üzenik a tüntetők a Nyugatnak, ékes bizonyítékaként annak, hogy a politikai tudathasadás nem csak hungarikum.

FARKAS ZOLTÁN

szerkesztő