„Igen, én is az oroszoknak drukkolok” – jelentette ki Bencsik András a Hír Tv február 12-i, vasárnapi Sajtóklubjában. Az őszinte vallomást a Telex szúrta ki és bár később Bencsik igyekszik úgy tompítani a kijelentését, hogy ő valójában nem is az oroszokat szereti annyira, hanem csupán Zelenszkijt és Ukrajnát nem, ám utána gyorsan fel is mondja az orosz propaganda vonatkozó állításait arról, hogy miért nem érdemes ebben a konfliktusban orosz agresszióról beszélni. Bencsik és a Kreml szerint azért, mert a támadást megelőzően nyolc éve zajlott egy polgárháború a Donbaszban. Csak hát erre szokás mondani azt, hogy Bencsik itt elfelejtette kibontani az igazság minden szeletét, hiszen a polgárháború azzal kezdődött, hogy a donbaszi szakadárok orosz fegyverekkel kirobbantották, majd tényleges orosz katonai támogatással fenntartották.

Persze ne tekintsük ezt óriási pálfordulásnak Bencsik András részéről, hiszen ő világ életében Oroszországnak drukkolt, még akkor is, amikor Szovjetuniónak hívták. Ebben az időszakban, pontosabban ezen időszak utolsó évtizedében Bencsik András a Népszabadság hasábjain sietett beszámolni a Magyar-Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) minden rezdüléséről és méltatni közben a magyar ifjúság internacionalista nevelésére, valamint „a Szovjetunióhoz fűződő viszonyuk, világlátásuk tisztázására” tett erőfeszítéseiket. Máshol pedig hosszasan fejtegette, hogy az „MSZBT eredményesen segítette az országaink javát szolgáló magyar–szovjet testvéri kapcsolatok és együttműködés ápolását, s a mozgalom tevékenyen vett részt a szocialista hazafiság és az internacionalizmus szellemének erősítésében.”

Vélhetően igaza volt Bencsiknek abban, amikor kikérte magának, hogy ő kommunista volna, nem az, ő Moszkva hű szolgája, csapkodjon bármilyen színű lobogót is a szél a Kreml tornyai fölött.