Az emlékezés fontosságát, a kortársak felelősségét és az oktatás szerepét hangsúlyozták az idei Élet menete szónokai vasárnap délután Budapesten. A holokauszt áldozataira emlékező séta Budapest munkaszolgálatosoknak állított két emlékműve között, a VIII. kerületi Koltói Anna térről a VII. kerületi Bethlen Gábor térre haladt.

A munkaszolgálatosokra emlékezve

Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának elnöke köszöntőjében kiemelte: az idei séta a munkaszolgálat áldozatainak állít emléket. A munkaszolgálatosokról kevés szó esik a megemlékezéseken, pedig 1939-től több mint százezer zsidó és nem zsidó embert vezényeltek munkaszolgálatra, kényszerítettek munkatáborokba.

Közülük 60 ezren nem élték túl a szolgálatot az embertelen, kegyetlen bánásmód és körülmények miatt.

A menet díszvendége, Katharina von Schnurbein, az antiszemitizmus elleni harc és a zsidó élet támogatásának európai bizottsági koordinátora arról beszélt: emlékezni kell az áldozatokra, hogy soha többé, senkivel ne történhessen meg az, ami velük történt.

Emlékezni kell azokra az igaz emberekre is, akik segítették az áldozatokat. Az ő bátorságuk és hogy felemelték a szavukat, amikor mindenki más hallgatott, ma is példaként szolgálhat.

Velünk élő antiszemitizmus

Katharina von Schnurbein felhívta a figyelmet az erősödő antiszemitizmusra, megjegyezve, miközben Budapesten a zsidó élet pezseg, a közösség sokszínű és aktív, tíz magyar zsidó közül nyolc problémának tartja az antiszemitizmust. Kitért arra is: az Európai Bizottság 2021 októberében uniós stratégiát készített az antiszemitizmus ellen és a zsidó élet támogatására. A stratégiában közel 100 kezdeményezés szerepel, céljuk, hogy a széles nyilvánosság megértse az antiszemitizmus gyökereit és veszélyeit. Emellett hatékony módszereket kívánnak biztosítani az emlékezéshez.

A stratégia legfontosabb célja, hogy az európai zsidók vallási és kulturális hagyományaiknak megfelelően, félelem nélkül élhessék életüket.

Örömét fejezte ki, hogy a magyar kormány is készíti saját nemzeti stratégiáját. „Számítunk minden egyes tagállamra, a civil társadalom elkötelezettségére és a zsidó közösségekre", köztük a magyarra, hogy „továbbléphessünk egy antiszemitizmustól mentes EU felé" – tette hozzá.

Cinkos passzivitás

David Pressman, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete hangsúlyozta: az, hogy Európa legnagyobb zsinagógája egy rövid sétára van a menet aktuális helyszínétől, Európa negyedik legnagyobb zsinagógája pedig Szegeden van, bizonyítja, hogy a zsidó közösség mennyire fontos Magyarország múltjában és jelenében egyaránt.

Hangsúlyozta: amikor összegyűlünk, hogy újra elmeséljük a holokauszt történetét, joggal dicsőítjük a felszabadítókat, rácsodálkozunk a túlélők kitartására és emberségére, valamint a megölt milliók miatti felbecsülhetetlen veszteségére. Ugyanakkor – mutatott rá – az olyan emberek történetét is el kell mesélni, akik tudták, mi történik, de nem cselekedtek. Emellett – folytatta – beszélni kell azokról az emberekről is, akiknek triviális, rutinszerű napi cselekedetei lehetővé tették a náciknak, hogy több mint hatmillió zsidót, valamint számtalan homoszexuálist, romát és másokat öljenek meg.

A holokauszt nem valósulhatott volna meg sem a gázkamrákat és őrtornyokat kezelő hóhérok aljas gyűlölete, de nem történhetett volna meg az emberek cinkos passzivitása nélkül sem.

Hangsúlyozta: az Élet menete egy része a megemlékezésről és a nevelésről szól, de a séta arra is alkalmat ad, hogy újra elkötelezzük magunkat, hogy összegyűjtsük az erőt, hogy bevonjuk azokat, akikkel nem értünk egyet, és kiálljunk azok ellen, akik a kiszolgáltatottakat célozzák meg, akiket opportunista gyűlölet hajt, és akik mindannyiunkat felhasználnak a megosztásra, a marginalizálásra és a dehumanizálásra.

Hamarosan már nem lesz közvetlen bizonyíték

Jákov Hadasz-Handelszman, Izrael budapesti nagykövete hangsúlyozta: az oktatásnak kiemelkedő szerepe van az antiszemitizmus eltörlésében és abban, hogy a fiatalok tisztában legyenek a holokauszt során elkövetett bűnökkel.

„Az antiszemitizmus, a rasszizmus, a xenofóbia és a diszkrimináció más formái továbbra is szennyezik a világunkat" – fogalmazott. Ezért nagyon fontos, hogy „első kézből meghallgassuk a túlélők történeteit és még fontosabb, hogy életben tartsuk ezeket a történeteket a jövő generációi számára". A túlélők az egyetlen élő kapcsolat a múlttal és hamarosan már nem lesz közvetlen bizonyíték a történtekről" – mondta. Kitért arra: az Élet menete a „felszólalásról szól, különösen az egyenlőtlenség és az intolerancia ellen". A csend egyenlő a beleegyezéssel és nincs annál rosszabb, mint csendes szemlélőnek lenni, amikor jogtalanságok történnek – tette hozzá Jákov Hadasz-Handelszman.

A menetet Verő Tamás főrabbi és Michel Gourary, az Élet Menete nemzetközi szervezetének európai igazgatója indította el. A menet a Teleki László tér érintésével a Fiumei úton haladt, majd az István utcára kanyarodva érkezett a Bethlen Gábor térre, a Zsidó munkaszolgálatosok emlékművéhez.

Az idén 19. alkalommal megrendezett menet célja, hogy a résztvevők felekezeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül együtt róhassák le kegyeletüket a holokauszt áldozatainak emléke előtt, és tegyenek hitet a társadalmi szolidaritás mellett.

Rétvári: Fojtogató érzés

Megemlékezést tartottak a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban is, ahol Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára arról beszélt: „Fontos nekünk Magyarországon, hogy a magyar zsidók biztonságban érezhessék magukat minden nap, ma is, holnap is, és holnapután is". Fojtogató érzésnek és emberi ésszel fel nem foghatónak nevezte, hogy egy történelmi korszak, egy ideológia hogyan törekedhet arra, hogy emberek százezreit, millióit próbálja megölni, kivégezni, tömegesen haláltáborokba hurcolni.

Rétvári Bence a Holokauszt Emlékközpontban

MTI/Balogh Zoltán

Szavai szerint a túlélők személyes történeteit hallva átérezhető az áldozatok félelme, fájdalma, kiszolgáltatottsága, a hozzátartozók gyásza. A kormánypárti politikus leszögezte: a történelem semelyik része sem törölhető ki, és senki nem is törekedhet arra, hogy annak bármilyen részét is kitörölje.

Radar alatt befolyásolni

Grósz Andor, a Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriumának elnöke az akkori történelmi eseményeket felidézve és az emlékezés fontosságát hangsúlyozva fontosnak nevezte, hogy a fiatalok megismerjék a vészkorszak történelmét. „A soá a társadalmi emlékezet szerves részévé akkor válik, ha felnőttként az emlékhelyeken, a még működő zsinagógáknál, a kultúrházakká, könyvtárakká vagy bútorraktárakká alakított templomainknál, emléktábláknál és a botlatóköveknél megemlékezni látjuk őket" – fogalmazott. Grósz Andor beszédében helyeselte, hogy a kormány zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben, ugyanakkor figyelmeztetett a zsidóellenesség „számtalan lopakodó" formájára, amely „radar alatt próbálja befolyásolni a közgondolkodást".

Gyertyák az áldozatok emlékfalánál a Holokauszt Emlékközpontban

MTI/Balogh Zoltán

Annak egyik különösen veszélyes formájának nevezte a holokauszt elkövetőinek tisztára mosására tett kísérleteket. Úgy fogalmazott: „a deportálásoknál a nácik szerepe döntő volt, de az antiszemitizmus nem a német megszállással érkezett meg Magyarországra". Szavai szerint ezért minden jóérzésű embernek tiltakoznia kell az ellen, hogy róluk utcákat nevezzenek el, vagy szobrokat emeljenek nekik.

„Nem is tudtam felfogni, mit éltem túl"

Sommer Katalin holokauszttúlélő beszédében, amelyben részletesen felidézte, hogy a vészkorszakban miként vesztette el családtagjait, kijelentette: „amikor túléltem, nem is tudtam felfogni, megérteni, hogy mit éltem túl". Hozzátette: a szülők nem meséltek ezekről a szörnyű időkről, így „mi, akik gyerekek voltunk, ránk maradt az a feladat, hogy elmondjuk ezt a történetet személyesen".