„Nagyon egyszerű a képlet: a csirke hátsó felét keletre adjuk el, az első felét nyugatra” – történészek, közgazdászok, társadalomtudósok sora próbálta megfogalmazni a Kelet- és Nyugat-Európa közti különbséget, de a MasterGood tulajdonosánál, ifj. Bárány Lászlónál kevesebben tudták plasztikusabban összefoglalni a lényeget. A vele készült interjúnkból kiderül, hogy

míg Nyugatnak a mellfilé jut, a keleti többségnek marad a far-hát.

Hozzánk kerülnek a szennyező akkumulátorgyárak, összeszerelő üzemek, a gázerőművek, hogy Nyugaton 300 lóerős elektromos BMW-kkel védhessék a Földet. Errefelé pedig hol úgy próbálunk a csirke elejéből is harapni, hogy utánozzuk a Nyugatot, hol pedig a felgyűlt frusztráció következtében saját utat keresünk. Ám ezekről rendre kiderül, valamennyi keletre visz, ahol háború és diktatúrák várnak (az ukrajnai háborúról és a koszovói helyzetről Világ rovatunk számol be). Nyugatra leginkább virtuális ketrecharc jut, például Elon Musk és Mark Zuckerberg között, amiről Tech-tud rovatunk ír.

De nemcsak a csirke, hanem a legények eleje is Nyugatra kerül, ám leginkább a saját és családjuk erőfeszítéseinek köszönhetően. A mintegy 26,9 milliárd forintnak megfelelő euró fejében a Liverpool FC-hez igazolt Szoboszlai Dominik pályáján keresztül mutatja be címlapsztorink, hogy mire ment el a fociakadémiát támogató 350 milliárd közpénz. A kilenc élligás magyar focista közül csak négynek van komolyabb köze a 2010 utáni magyar utánpótlásneveléshez. Azt pedig, hogy a csirke melyik részének megfelelő állomány maradt a magyar bajnokságban, tudja mindenki.

Fókuszban rovatunk azt vizsgálja, hogy egy alapvetően jó cél, az átlátható hulladékgazdálkodás ürügyén hogyan nyúl le újabb iparágat a NER. Van persze még mindig néhány sziget, ahol Magyarországon is a legkiválóbb a minőség, és mi is élvezhetjük a gyümölcseit. Ilyen a Zeneakadémia, amely a legjobb egyetemek rangsorában olyan előkelő helyeken szerepel, amit egyetlen más honi felsőoktatási intézmény sem tud megközelíteni. Most mégis hadjáratot indított ellene a kormány, amiért az intézmény nem akar olyan modellváltást, amellyel elvágja magát a Nyugattól, nem akar olyan rektort, aki nem ismeri az egyetem működését. Pedig ezt az egyetemet nem is Soros György, hanem Liszt Ferenc alapította, nem tanítanak genderelméletet, hanem Bartókot. A kultúrharc az Egyesült Államokban is az egyetemeken dúl, ott a legfelső bíróság megtiltotta a pozitív diszkriminációt – ennek körülményeiről Világ rovatunkban olvashatnak.

Az értelmiség és a média politikai befolyásolását mutatja be Szellem rovatunk Gömbös Gyula és Móricz Zsigmond kapcsolatán keresztül. Ma már persze nem kell bonyolult játszmákba bocsátkozni: egyszerűen

felvásárolják a kiadókat, ellenzéki lapokat, vagy – mint online kiadásunk ellen a hétvégén – terheléses támadást vetnek be.

És hogy mindezek ellenére miért nem röppen fel a páva a vármegye házára? Erre a kérdésre a Portré rovatunkban bemutatott, Berlinben élő Dunajcsik Mátyás költő története ad választ – aki az MCC tulajdonszerzése után visszavonta megjelenés előtt álló könyvét a Libritől. Hiszen ha valaki már elviselhetetlennek érzi a nyomást itthon, ha kínkeservvel is, de tud egzisztenciát építeni Nyugaton, még akkor is, ha legfőbb munkaeszköze az anyanyelv (volt).