„Mindegy, hogy mit, csak írjanak” – üzenhetné a Nemzeti Múzeum, miután hatalmas ingyenreklámot kapott a World Press Photo kiállítása a Mi Hazánk feljelentésének köszönhetően. Az intézmény ennek nyomán megállapította, hogy néhány fotó, amely melegek idősotthonában készült, sérti a gyermekvédelmi törvényt (a képek persze a neten megnézhetők). Zavartak már ki könyvesboltból gyereket is, mert a tiltott polcok körül ődöngött, veszélyeztetve ezzel az egészséges szexuális fejlődését, miért ne történhetne meg itthon is az a romániai eset, amikor egy tanárnőt azért hurcoltak meg, mert a Paul Verlaine és Arthur Rimbaud kapcsolatáról szóló Teljes napfogyatkozás című filmet ajánlotta a diákjainak. Erről szól a most bemutatott Elfogy a levegő című film, amelynek rendezőjével, Moldovai Katalinnal Szellem rovatunk készített interjút.

A fiatal filmes legelgondolkoztatóbb mondata az, hogy azért forgat kórházakról és iskolákról, mert ott érzi legjobban a múlt lenyomatát. „Bemegy valaki, és máris úgy érzi, mintha visszament volna ötven évet az időben.” A filmterv csak azért csusszanhatott át a filmkombinát hivatalnokain, mert akkor még a kormány nem indította be a homofóbiakampányát.

Furcsa módon épp a Fidesz egyik kultúrpolitikusa, Szabó László magyarázza el – vele Magyarország rovatunk készített interjút –,

miért nem kell túl komolyan venni a kormány kommunikációját, hiszen csak szimbólumokról van szó.

Orbán Viktor sikerét pedig annak tulajdonítja, hogy zseniálisan legózik emberekkel, hivatalokkal, mindig megtalálja az összeillőket.

Valóban remek szimbólum a NER országépítését a legózáshoz hasonítani, ha le is dől egy torony, rögtön épül a másik, színes kulisszák, játék emberekkel, eszmékkel, az országgal, ami ráadásul kiváló szórakozás a benne részt vevő keveseknek. Azt is megtudjuk, hogy

csak arra figyel a vezér, ahonnan politikai vihar várható.

Így maradhat ki az oktatás, az egészségügy és – mint címlapsztorink körüljárta – az online csalások elleni határozott fellépés is. A politikai vagy anyagi érdekből bankokat vagy techóriásokat megregulázó hatalomnak most nem olyan sürgős, hiszen csak az emberek bőrére megy a dolog.

Az új szlovák kormányfő, Robert Fico Orbánhoz hasonlóan szintén nagy játékos, ő is gyakran cserélgeti az eszméket, barátságokat. Most épp összeállnak Orbánnal, de hogy mennyire gyenge ez a kötés, arra Kaiser Ferencnek, a közszolgálati egyetem docensének az ukrán háborúról a Világ rovatunknak adott interjúja figyelmeztet. A szlovák miniszterelnökről, illetve a kinti magyarsághoz fűződő viszonyáról több cikket is olvashatnak lapunkban, ahogy természetesen az izraeli háborúról is.

Európa perifériáján egyre többen gondolják azt, hogy Kelet és Nyugat kapuiként az újra többpólusúvá váló világban megnőtt a mozgásterük, és megsérthetik az unió szabályrendszerét. Mindehhez a gyarmatosítás legutóbbi szakaszának lezárulása is hozzájárul: az utóbbi ötven évben mind a multik, mind a fejlett országok igyekeztek kiszervezni a kellemetlen, környezetszennyező iparágakat jó messzire maguktól. Ennek azonban vége, egyrészt a klímának mindegy, hogy Indiában szabadul-e ki sok millió tonnányi szén-dioxid, vagy a Ruhr-vidéken, másrész Kína maga is igyekszik ásványkincseivel függésbe vonni a Nyugatot. Gazdaság rovatunkból kiderül, hogy kezdik fogcsikorgatva újranyitni a réz- és lítiumbányákat Európa tisztábbik felén.

A Nyugat még időlegesen környezetvédelmi dogmákat is feláldoz – ahogy az Oroszország elleni szankciók miatt is tette –, és olyan kényelmetlen kérdésekkel is szembenéz, mint a svédek a bevándorlógyökerű bűnbandák felszámolásával, amiről Világ rovatunk számol be. A Nyugat az, amelyik, ha kicsit lassan is, vargabetűkkel, de képes felismerni és kijavítani a hibákat, és folyton új világot építeni a gyerekjátékkal való üres bűvészkedés helyett.