„A büntetőjogi szankciórendszer kétfelé ágazik: vannak a büntetések és vannak az intézkedések. Büntetést csak olyan elkövetővel szemben lehet alkalmazni, akinek van beszámítási képessége. Aki kóros elmeállapotú, és emiatt nem büntethető, azzal szemben csak intézkedést alkalmazhat a bíróság. Ilyen intézkedés a kényszergyógykezelés is, amely meghatározott feltételek megléte esetén rendelhető el” – mondta egy 2019-ben, a birosag.hu-n megjelent interjúban Ujvári Ákos, a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának kollégiumvezetője.

Szavainak 2024-ben az ad aktualitást, hogy pénteken a Fővárosi Törvényszék jogerősen felmentette Sz. Szilárdot, az újbudai rendőrgyilkost a több hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérletének vádpontja alól. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy Sz. Szilárd visszatérhet hétköznapi életéhez: a törvényszék ítéletével az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) utalta be, ugyanoda, ahol Sz. Szilárd letartóztatását is töltötte mentális problémái miatt.

Gyorsan tisztázzuk: Sz. Szilárdot nem azért mentették fel, mert nem követte el a gyilkosságot. Hanem azért, mert kóros elmeállapota miatt nem büntethető.

Az ítélet nem véletlen, ahogy az sem, hogy perbeszédében Prancz Balázs ügyész is azt kérte a bírótól, hogy mentse fel a férfit a vád alól és utalja az IMEI-be. Sz. Szilárdról ugyanis a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy Sz. Szilárd súlyos mentális problémákkal küzd. Sőt: küzdött már akkor is, amikor azokat a bűncselekményeket elkövette, amikért bíróság elé állították.

Sz. Szilárd 2023. január tizedikén Szolnokon próbált meg behatolni a Magyar Honvédség egy telephelyére, két nappal később pedig az újbudai Lecke utcában késelt meg három rendőrt is, egyikük, Baumann Péter pedig még aznap éjjel bele is halt a sérüléseibe.

A perben komoly vita alakult ki Sz. Szilárd elmeállapotával kapcsolatban. IMEI-s kezelőorvosa a bíróság előtt azt mondta, hogy a férfi tavaly januárban tapasztalt állapotát kábítószer-használat váltotta ki, ha pedig a jövőben nem fogyaszt drogot, akkor nagy valószínűséggel állítható, hogy nem lesznek zavart, vagy olyan agresszív időszakai, mint amelyben halálra szúrta Baumann Pétert. Az IMEI ezért Sz. Szilárd kényszergyógykezelését is felfüggesztette volna, legalábbis erre tettek indítványt a bíróságon.

 Az IMEI-s szakértőkkel szemben a bíróság által kirendelt szakértők viszont egészen más álláspontot képviseltek a perben. Juhász Krisztina a bíróságon arról beszélt, hogy Sz. Szilárd csupán eljátszotta a bíróságon, hogy van betegségtudata, ugyanúgy, ahogy eljátszotta azt is, hogy tudja, mit is tett pontosan. Juhászt azt mondta, Sz. Szilárd beteg, agresszivitását a tárgyalóteremben is látni, a bűnismétlés veszélye is bőven fennáll nála. A bíróság pedig ezt az álláspontot fogadta el: nem szüntették meg a férfi kényszergyógykezelését, maradt, és most az ítélet értelmében marad is az IMEI-ben.

Miért volt ezzel problémája akkor az Sz. Szilárd által megtámadott rendőröket képviselő ügyvédeknek? Azért, mert az újbudai rendőrgyilkost így felmentette a bíróság. Ha Sz. Szilárdot beszámíthatónak ítélik, akkor jó eséllyel a szolnoki és az újbudai akciójáért hosszú börtönbüntetést, akár életfogytiglant is kaphatott volna. Papíron pedig valóban úgy fest a helyzet, hogy ha az IMEI-ben majd egyszer úgy látják, nem indokolt Sz. Szilárd kényszergyógykezelése, akkor a hatályos jogszabályok szerint van lehetőség arra, hogy a férfi szabadlábra kerüljön.

Más kérdés, hogy ennek mekkora a valószínűsége. Az igaz, hogy a kényszergyógykezelés alatt állók állapotát rendszeresen, a hatályos törvények szerint félévente felülvizsgálják, a főigazgató főorvos pedig részletes kórrajzkivonatot küld a kényszergyógykezelés felülvizsgálatára jogosult büntetés-végrehajtási bírónak. Ebben a dokumentumban kell többek között nyilatkoznia arról is, hogy a beteg állapota alapján indokolt-e a kényszergyógykezelés fenntartása, vagy sem.

A kérdés csupán az, hogy Sz. Szilárd valaha lesz-e még olyan állapotban, hogy egyáltalán felmerülhessen annak a lehetősége, hogy kiengedjék – ahogy ő fogalmazott – „a zizik” közül.

A törvényszék a pénteki ítélet után kiadott hivatalos közleményében azt írta, hogy Sz. Szilárd a gyilkosság idején, és jelenleg is paranoid pszichózisban szenved, „üldöztetéses, megfigyeltetéses téveszméi voltak és vannak”.

De mi van akkor, ha Sz. Szilárd mindenkit átvert és valójában szimulált, hogy megússza a börtönt és helyette az IMEI-be kerüljön? Ennek kicsi az esélye, hiszen a szakértőket, főleg egyszerre többet nagyon nehéz tartósan megvezetni, ők nagy valószínűséggel kiszűrték volna, ha csak játssza a beteget.

Másrészt a szimulálás már csupán azért sem valószínű forgatókönyv Sz. Szilárd esetében, mert a kényszergyógykezelés nem játék, vagy ahogy a Büntető Kollégium vezetője fogalmazott, „semmiképpen sem egy formális intézkedés”.

Az IMEI egy falakkal, szögesdróttal, őrtornyokkal körülvett, állandó felügyelet alatt álló intézmény.

„Mindemellett a kényszegyógykezelés nemcsak nevében, de tartalmában is egy orvosi kezelés, egy úgynevezett gyógyító, nevelő jellegű intézkedés. Hogy ez bárki számára kellemes lenne? Nem hiszem” – fogalmazott Ujvári Ákos. Vagyis az IMEI nem feltétlenül jobb, vagy nyugodtabb hely, mint a börtön.

Gyakorlatilag ugyanezt közölte még tavaly az Indexszel a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága: azt írták, “A társadalmi közbeszédben gyakran elhangzik az a kijelentés, hogy az »illető megússza a börtönt, mert kórházba került«. Ez azonban nem fedi a valóságot, hiszen az IMEI a büntetés-végrehajtási szervezet része. Az ottani viszonyok fogva tartási szempontból nem különböznek a normál büntetés-végrehajtási körülményektől”.

(Címlapképünkön Sz. Szilárd látható a 2024. március nyolcadiki ítélethirdetés közben.)