Eltűntek az összefogás pártjai

A március 15-i politikai megemlékezések és ünnepségek sorozata korán reggel, rendhagyó módon kezdődött el: az elvileg legnagyobb ellenzéki párt, a DK reggel 7.30-kor jelentkezett be a Facebookon, élőben nem lehetett meghallgatni, mit gondolnak a világról és a júniusi választásokról. De nem kavart különösebb port a Jobbik, az MSZP, vagy épp az LMP külön-külön, félreeső helyeken tartott megemlékezése sem. Mindezek mögött alighanem több ok is állhat: egyrészt a kegyelembotrány után megégették magukat a már témaválasztásával is elrontott, közvetlen államfőválasztást követelő tüntetéssel, melyen sokkal kevesebben voltak, mint az influenszerek által szervezett tüntetésen, erre a félelemre tehetett rá még egy lapáttal a sokak által várt Magyar Péter-demonstráció, és ne felejtsük el, hogy a pártok között vélhetően jelenleg is folynak az alkudozások és háziversenyek az önkormányzati és az EP-választásokra való készülésben.

Orbán harcos, de becsontosodott

Régóta érzékelhető, hogy Orbán az EP-választásokat tekinti fő célnak, sem az évértékelőjében, sem másutt nem beszélt az önkormányzati választásokról. Eddig lehetett magyarázni mindezt azzal, hogy még nem volt meg a főpolgármester-jelöltjük, most már azonban van Szentkirályi Alexandra személyében, Orbán azonban nem tért le az eddigi pályáról: már jól ismert frázisokkal építette fel harcias modorban azt, hogy az EP-választásokon kell majd jól szavazni. Szentkirályi Alexandráról, Budapestről, önkormányzatokról nem esett szó, a beszéd nem reagált egyetlen aktuális témára, mondjuk a gyermekvédelemre, a református egyház belső csatáira, az átformálódó ellenzékre, jelesül Magyar Péterre. Cserébe kemény volt: lényegében hazaárulózott, az árulók sorsáról elmélkedett (elfelejtés, halál), és Brüsszel lerohanását, elfoglalását, átformálását vizionálta, ami azért érdekes tét, mert a magyar EP-választásokon nem sok fog múlni Brüsszelben, a Fidesz a 40-50 százalék körüli listás szavazatával így is, úgy is 13 körüli képviselőt fog küldeni Brüsszelbe. A magyar mindennapok helyett hosszabb távon és nagyobb léptékben gondolkodik, kérdés, mennyire értékeli mindezt a fideszes közönség. (Elemzésünket a beszédről itt olvashatja, összefoglalónkat róla pedig itt.)

A kis pártok idén sem lettek nagyok

Hiába a kegyelembotrány, a Fidesz megremegése, a Kutyapárt sem tudta megtölteni a Szabadság hidat, a Mi Hazánk sem tudott nagy megemlékezést összehozni. Hiába szenvednek a klasszikus ellenzéki pártok, a két, fősodoron kívüli párt (egy protestpárt és egy szélsőjobbos párt) nagyjából elérhette a felső korlátját. Igaz, nem kis szó, hogy mindketten számolhatnak EP-s bejutóval, és várhatóan a budapesti választásokon is labdába fognak rúgni az új szabályok miatt.

Magyar Péter máris olyan, mint egy régi párt

Magyar Péter zászlót bontott, és úgy működött, mintha ezer éve ezt csinálná. Klasszikus helyszínen tartott egy klasszikus március 15-i ünnepséget. Híres színész szavalt, rádiós műsorvezető műsort vezetett, Koncz Zsuzsa felvételről dalolt, tévés tehetségkutatós sztár Európát énekelt. És rengetegen voltak, mint mindig, amikor egy politikai erőből már sokaknak elegük van, és várnak egy Messiásra, aki elhozza nekik a kormányváltást. Magyar pedig elővette a klasszikus témákat, egészségügy, oktatás, korrupció. Persze aligha lehet ezt a szemére vetni, ha egyszer ezek az ország fő problémái a “nemfideszesek” szerint. Beszólt az “elmúlt 30 év” pártjainak, vagyis mindenkinek, óvatosságból nem definiálta saját magát a politikai palettán, nem vett elő igazán megosztó témákat (migránsok, könnyűdrogok, melegek helyzete), nem ejtette ki Orbán Viktor nevét, és vár mindenkit, akinek fontos Magyarország. A beszéd összefoglalóját itt olvashatja.)

Karácsony Gergely egyedül harcol

Az újra csatába induló főpolgármester beszéde egy klasszikus Fidesz-ostorozó önkormányzati kampányindító volt június 9-re, de ha valaki politikai újoncként nézte volna őt a pódiumon, kicsit tanácstalanul állt volna, hogy pontosan kinek a nevében is indul Karácsony. Független? Vagy vannak pártok is a pályán? Maga az ünnepség szervezőgárdája sem segítette az eligazítást, Karácsony ugyanis hivatalosan egy oktatási témájú civil megemlékezésre rácsatlakozott fővárosi önkormányzat nevében tartott 100 százalékban politikai beszédet. Külső szemlélőként kicsit olyan volt, mint egy politikai John Travolta, a klasszikus mémből.

A pártok hiányára Karácsony is utalt annyiban, hogy önkritikus megjegyzést tett: sokan vannak, akik az ellenzékkel is elégedetlenek, „én is többet vártam magunktól”, mondta, és arra célzott, hogy csalódás, hogy az ellenzéki pártok energiáját az köti le, hogy egymással versengjenek.