A Fidesz egyik legfontosabb versenyelőnye abban állt, hogy gondosan felépített politika termékeket dobott a piacra. Összehangoltan működött a párt termékfejlesztési, marketinges és sales-es csapata. A termékek ennek megfelelően sikeresek is voltak, akár a polgári Magyarország, akár permanens harc a migráció, a Brüsszel és a Soros ellen. Olyannyira, hogy egyik-másik licence a nemzetközi piacon is elkelt, és idehaza is jól fogynak még ma is.

Ám hiába, a kapitalizmus logikája szerint újabb és újabb termékek kellenek a piaci pozíciók megtartásához, még akkor is, ha nem radikálisan újak, inkább csak a régiek újragondolása.  

Nem is tétlenkedtek, piacra dobták hát a piacfelügyelőség miatt gyermekvédelminek csomagolt terméket, amely valójában az LMBTQ-propagandától és a woke-tól védte a keresztény, nemzeti Magyarországot. Ez egyébként a migrációs termék logikájára épült, hiszen ez is a káros külső behatások kiiktatást ígérte. Ettől a terméktől nagyon sokat vártak a vezérigazgatóságon, azért is volt nagy zavar, amikor a kegyelmi ügy és a melegbotrányok miatt megrendült a fogyasztók bizalma.

Hiszen kiderült, hiába reklámozták nekik ezt kedvenc influenszereik, amazok soha nem hittek benne.

A másik, sebtében összerakott, de kezdetben nagyon sikeres termék a békepártiság volt, amely a kormány eddigi oroszbarátságára építve támadta a Nyugatot azért, mert nem hagyja bukni Ukrajnát, pedig azzal milyen sokat spórolhatnánk. De még ki sem futott a békepártiság, amikor előrukkoltak az egyik legsikeresebb termékük újragondolt változatával, a szuverenitással. Ez azt ígéri, hogy miután megállítottuk Brüsszelt, jöjjenek létre akármilyen politika-gazdasági blokkok, mi „két nagy császár birodalma közt”, majd szépen elüzletelgetünk valamennyivel és meggazdagszunk, mint a vasfüggönyből Ausztria.

Van abban valami ironikus, hogy épp a főideológus kezében találkozott a két termék, a gyáva, (pardon: pragmatikus) békepártiság, valamint a kokikat és sallereket osztogató hősi szuverenitás. Úgy öntötte össze őket, ahogyan a gyakorlatlan háztartásbeli, amikor a sósav után küldi a hypót, aztán csodálkozik, hogy felrobban a budi.

A HVG portréinterjúja Orbán Balázzsal 2018-ból:

Már eddig is problémát jelentett, hogy a nemzeti függetlenség jelszavát folyamatosan koptató kormány, amely az unióval 14 éve folytat szabadságharcot, hogy a fenébe tud Ukrajna esetében egész más mozit nézni. Nem csak Orbán Balázs óvatlanságának köszönhető tehát a hiba, hanem az valójában a termékpalettába volt belekódolva. 

Ez azonban nem menti fel Orbán Balázst a felelősség alól.

A miniszterelnök igyekezett nagyon gyorsan lépni, és kijelentette, hogy politikai igazgatója hibát követett el. Szinte példa nélküli a NER történetében, hogy Orbán egy napon belül reagáljon egy vezető fideszes botrányára. Ráadásul úgy, hogy elismeri annak hibáját. De – lapzártánkig – nyilvánosan nem küldött számára selyemzsinórt, inkább próbálta mentegetni.

Hogy nagy a baj, azt Orbán Balázs reakciói is mutatják, először próbálta a sajtóra fogni elszólását, aztán a miniszterelnök dorgáló szavai után elismerte a hibát. Kétségbeesésében ősei hőstetteivel próbálta bizonygatni, hogy milyen jó hazafi, aki dehogy engedné át az oroszoknak Magyarországot. Igaz, mint lapunk kiderítette, hősi halált halt dédapja korántsem volt gáncs nélküli lovag.

Nehéz döntés előtt áll a miniszterelnök, hiszen Rogán Antal mellett Orbán Balázs a NER legfontosabb felelős beosztású alakja, pótlása meglehetősen nehézkes. Nem beszélve arról, hogy bizonyára nagyon rossz visszhangot keltene a pártban és hűséges a támogatókban, ha Orbán Viktor személyes döntéséből Novák Katalin és Varga Judit után a harmadik vezető fideszesnek érne véget kurtán-furcsán a karrierje. Ezt a reakciót nem lenne nehéz egyenesen a gyengülés egyik jeleként értelmezni, hiszen a párt utánpótlását jelentő fiatal generációjának legismertebb káderei buknának el egymás után.

Orbán Balázs viszont egyszerre annyi mindenért felelős, hogy esetében lehet olyan forgatókönyv is, hogy hátrébb húzódik, lemond a számára kitalált politikai igazgatói pozícióról, és tanácsadóként, háttéremberként folyatja, megtartva az MCC vezetését és az árnyékkülügyminiszterséget. De azt Orbán is tudja, ez félmegoldás lenne. Amiben a rendszer elismeri, hogy olyan ember van közöttük, aki a rendszerváltás utáni korszak egyik történelmi legitimációját, az 1956-os forradalmat gyalázza. És csak csökkenti, de nem szünteti meg azt a támadási felületet, amit a személye jelent a kormány számára.

Különösen veszélyes, hogy kevesebb, mint egy hónap múlva itt van október 23-a, addig nagyon könnyű lesz az ellenzéknek életben tartani az ügyet. Még akkor is, ha a fő kihívóvá előlépett Magyar Péter eddig nem szívesen ment bele ideológiai, történelmi, emlékezetpolitikai kérdésekbe. Ebben az esetben azonban magas labdát kapott, hiszen segítségével – ahogy mondani szokta: lepésről lépésre – hódíthatja el a Fidesztől a nemzeti jelszavakat.

A NER történetében nem esett meg, hogy fél évre gyakorlatilag elveszítse a kezdeményező szerepet a Fidesz.

Orbán Balázs hibáját békeidőben ki lehetne magyarázni, és bízni a feledésben. A korrupciós ügyek, a helikopterezés, jachtozás mind-mind súlyos hibák voltak, de nem volt, aki kihasználja azokat, az apatikus társadalom pedig tudomásul vette, hogy a kutya ugat, a karaván halad. Csakhogy ma már a Fidesz korántsem olyan erős, hogy minden lepattanjon róla. Ezek a hibák, ütközések roncsolják az egykor svájci óra módjára működő gépezetet.

Egyre nagyobb a bizonytalanság, a kapkodás, egyik hiba hozza a másikat.