A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Az emberi jogok világnapja alkalmából vont mérleget az alapvető jogok jelenlegi biztosának, Kozma Ákosnak végzett munkájából két civil szervezet, a Helsinki Bizottság és a Háttér Társaság. Kozma 2019-ben lépett hivatalba, 2022-ben a Nemzeti Emberi Jogi Intézmények Világszövetsége már alsóbb, B kategóriába sorolta át a magyar állami intézményt. Ezáltal a magyar ombudsmannak nincs szavazati joga, és nem viselhet tisztséget a szervezetben, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának munkájában sem vehet részt aktívan.
A jogvédők kitérnek arra is, hogy mindezzel párhuzamosan a jogállamiság helyzete és az alapvető jogok védelme folyamatosan gyengül, példaként hozzák a „bíráskodás függetlensége elleni koncentrált támadást”. Úgy látják, az ilyen és hasonló lépések csak fokozzák a szükségét egy működő, alapjogokat védő szervnek.
Jelentésükben három területet vizsgáltak:
- a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni nemzeti megelőző mechanizmust (NMM),
- az egyenlő bánásmód védelmét
- és a rendőri intézkedések elleni panaszrendszert.
Utóbbi két területért a korábban önálló intézményként működő Független Rendészeti Panasztestület, illetve az Egyenlő Bánásmód Hatóság felelt, ezeket 2020-ban és 2021-ben számolták fel és olvasztották be Kozma Ákos hivatalába.
A rendőri intézkedések elleni panaszrendszer átirányítása papíron jobb helyzetbe hozta a panaszosokat, jelenleg több idejük van a panaszok benyújtására, mint 2020 előtt. „A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ombudsman nem él a jogosítványaival. Viszont az, hogy őt már nem köti a három hónapos határidő, mint egykor az FRP-t, végtelen hosszúságára nyújtotta a panaszügyeket” – áll a civilek közleményében. Hozzáteszik, most fele annyi ember dolgozik az ügyekkel, mint korábban, a panaszok száma pedig felére esett vissza.
Még nagyobb a visszaesés az egyenlő bánásmódról szóló ügyek esetében, itt harmadannyi ügy kerül a hivatalhoz, mint elődjéhez. A jogvédők felhívják rá a figyelmet, hogy korábban létezett egy összetett keresést lehetővé tevő adatbázis, valamint az áldozatoknak és a kötelezetteknek szóló közérthető kiadványok, ezek mostanra elérhetetlenné váltak. Szintén kifogásolják, hogy az ombudsmani hivatal különbséget tesz a védett tulajdonságok között, tapasztalataik szerint a fogyatékosság és az anyaság egyértelműen magasabb prioritást élvez, mint a szexuális irányultság, a nemi identitás, a faji/etnikai hovatartozás vagy a politikai vélemény.
A kegyetlen bánásmód megelőzéséhez az ombudsmannak mintegy 2900 zárt intézetet kellene monitoroznia, ahol összesen 120 ezer embert tartanak fogva. Ide sorolják a civil szervezetek például a pszichiátriai intézeteket, börtönöket és zárt gyermekvédelmi intézményeket.
Kozma Ákos hivatalában erre a munkára papíron kilenc ember jut, így az intézménylátogatások leginkább formalitásként értelmezhetők, volt olyan nap, hogy egy nap alatt két börtönt jártak be, máshol egyedül a fizikai körülményeket vizsgálták. „A vizsgálati jelentéseket pedig csak későn, akár évek múlva hozzák nyilvánosságra” – állítja a Helsinki Bizottság. Hozzáteszik, bár a törvény lehetővé teszi a civil szervezetek bevonását a munkába, ez mégsem valósul meg.
