A józsefvárosi gyerekkorától indít és a „tényleges interperszonális kapcsolatokról” való filozofálgatásig jut el Juhász Péter Pál abban a 2015-ös önéletrajzban, amely a 444-hez jutott el. A Szőlő utcai javítóintézet emberkereskedelemmel, kényszermunkával, több sértett sérelmére elkövetett szexuális visszaéléssel, szexuális erőszakkal, gyermekprostitúció kihasználásával, valamint közfeladati helyzettel való visszaéléssel gyanúsított egykori igazgatója a lap szerint több lírai részlettel is megajándékozta az önéletrajza olvasóját. „Ez az indíttatás volt, ami már óvodás gyerekekkel végzett munkám során arra késztetett, hogy a lentről jövőt felkaroljam, az elesettet felsegítsem, keressem a jót és szerethetőt abban is, aki a margóra szorult” – írja például.
Az önéletrajzból kiderül, hogy Juhász mellékállásban, illetve megbízási szerződés alapján 2000 és 2001 között a Szociális és Családügyi Minisztériumban, valamint az Ifjúsági és Sport Minisztériumban vállalt munkát, illetve, hogy hogy 2000 és 2001 között részt vett a Nemzeti Stratégia a Kábítószer Probléma Visszaszorítására szakmai anyag előkészítésében. 2010-től 2011-ig a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnak is bedolgozott. A Szőlő utcai javítóintézet igazgatójává 2011 augusztusában nevezték ki.
A 444 cikke szerint nemcsak Juhász Péter Pál munkatársai gondolták úgy, hogy az igazgató jó kapcsolatokkal rendelkező fideszes, hanem ő maga is erősítette ezt a képet. A lap egyik forrása úgy fogalmazott, hogy Juhász „mindig felfelé bukott”. Már 2009-ben felmerült a gyanú, hogy visszaélt a rábízott gyerekekkel, mégis munkát kapott a gyermekvédelemben. Többször beszéltek róla úgy, mint aki „érinthetetlen”.
Az önéletrajzát egy nehezen kibogozható szóáradattal zárja Juhász Péter Pál a munkájáról szólva: „A szervezeten keresztül újabb személyek lépnek be a viszonyítási és kapcsolati rendszerembe, akik akár mint munkatársak, akár mint gyerekek a tényleges interperszonális kapcsolatokon keresztül válnak az elköteleződés, ragaszkodás, segíteni akarás, immáron kétirányú folyamatának részesévé. Az intézmények felé való elköteleződés a struktúra jobbítása, eredményesebb működtetése, akár fejlesztése nyomán realizálódik szakmai életutamban, melynek kutatások, nemzetközi kapcsolódások, vagy bármely más aktuálisan kihívást jelentő szakmai munkában való részvétel ad extra potenciált.”
