„A politika vonuljon ki a tudományos életből” – az ügynökaktás hiba után üzent a kormánynak a szakszervezet
Úgy gondolják, a politikai befolyás könnyen okozhat hibákat, visszafordíthatatlan károkat.
A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) korábbi főigazgatója, Béres János „Szunyog” fedőnéven, 4-es kóddal, foglalkoztatott hálózati személyként szerepel a Nyitott Akták adatbázisában – erősítette meg az érintett az Átlátszónak.
Béres János – aki 2018-ban lett a KNBSZ vezetője, majd leváltását követően, 2024-től vilniusi magyar nagykövetként folytatta – az adatlap szerint a Belügyminisztérium III/IV-es csoportfőnökségének nyilvántartásában tűnik fel.
Béres János elmondása szerint tizenévesen került kapcsolatba a katonai elhárítással, mert a hírszerzésben szeretett volna dolgozni, ekkor kapott egy próbafeladatot, amit nem érez besúgásnak. „Az volt a feladat, hogy tudjam meg, kinek van otthon légpuskája az osztálytársaim közül” – fogalmazott az oknyomozó portálnak. Azt állítja, hogy a társai is tudták, azért kérdezi őket, hogy a feladat elvégzésével csatlakozhasson a katonai elhárításhoz. „Innen jött a Szúnyog fedőnév is, mert az akkori barátnőmet csúfolták így” – mondta.
Elmondása szerint akkoriban nem voltak ellenzéki kapcsolatai, így politikai ügyekben nem tett jelentéseket. Végül 1989 végén, 24 éves korában az iraki misszióból szabadságra hazatérve keresték meg, hogy írjon egy jelentést egy összetűzésről a misszióban részt vevő tisztek között.
A ’80-as években volt is egy olyan csoportfőnöki irányelv, hogy azokat a hálózati forrásokat, akik később tisztek lettek, törölni kell a hálózati személyek adatbázisából. (…) A jelenlegi helyzetet is beárnyékoló ellentmondás, hogy sok elhárító részleg parancsnoka elhanyagolta ezt az utasítást, valószínűleg így maradhatott benne a nevem a rendszerben
– magyarázta Béres.
Elmondta azt is, hogy a KNBSZ-főigazgatói, és későbbi nagyköveti kinevezésekor a nemzetbiztonsági átvilágítás nem terjedt ki a III/IV-es csoportfőnökséggel való korábbi kapcsolatára, azt nem kezelték zsarolhatósági kockázatként.
Nem, mert nem voltam besúgó, nem voltam zsarolható, akkor is a hazámat és a katonai nemzetbiztonságot szolgáltam. Az 1990 előtti helyzetet hiba átültetni a mai, több, mint 30 évvel későbbi társadalmi közegbe
– fogalmazott.
Béres méltatlannak és igazságtalannak érzi a számonkérést az 1990 előtt, 18 évesen aláírt együttműködési nyilatkozata miatt, amit „önként és örömmel” tett, mert szerinte nem besúgást vállalt, hanem ezt gondolta a szakmai felemelkedésem egyik útjának. „Nem bántam meg semmit, mert mindig azt tettem, amit az adott korban, az akkori ismereteim birtokában helyesnek tartottam és az akkori vonatkozó törvények megköveteltek tőlem” – mondta.
