A frissdiplomás Knight a hatvanas évek elején jó minőségű, olcsó futócipőket importált Japánból, amelyeket eleinte autója csomagtartójából árusított. Vállalkozása az első évben, 1963-ban 8 ezer dolláros forgalmat termelt – napjainkban a Nike éves bevétele több mint 30 milliárd dollár, és az egyik leginnovatívabb márkává vált.

Hogyan született a pipás logó?

Amikor Phil Knight a hetvenes évek elején azt tapasztalta, hogy japán cipőbeszállító partnerére már nem számíthat hosszú távon, tervbe vette egy saját márka bevezetését. A függetlenedés felé vezető út egy mexikói cipőgyáron, a Guadalajarában üzemelő Canada nevű cégen keresztül vezetett. Knight velük akarta legyártatni első saját cipőit, amelynek azonban még se neve, se logója nem volt.

Knight első körben a logókérdést akarta lezongorázni, ezért felhívott egy fiatal művész lányt, Carolyn Davidsont, akivel korábban már terveztetett néhány prospektust és reklámot cégének. A megbízáshoz Knight nem sok útmutatást adott, valami olyasmit kért, "ami felidézi a mozgásérzetet". Az első eredményekről Knight így számol be visszaemlékezésében:

"Két héttel később visszajött egy nyers vázlatokból álló portfólióval. Tulajdonképpen ezek variációk voltak egy témára, a téma pedig leginkább egy… nem is tudom, mihez hasonlított. Kövér, fényes villámra? Vagy talán pufók pipára? Netán kórosan kövér macskakaparásra? A rajzok bizonyos szempontból tényleg felidézték a mozgást, ugyanakkor a fáradtság érzetét is. Egyik sem talált meg igazán."

Mindenesetre Knight és társai kiválasztottak néhány ígéretesebb vázlatot, és megkérték Carolynt, hogy azokkal dolgozzon tovább. Amikor a tervező benyújtotta második sorozatát, a cég vezetői ismét összeültek.

"Nekem… ez a változat… egy egészen kicsivel jobban tetszett a többinél. Olyan, mint egy szárny, mondta egyikünk. Olyan, mint az elsuhanó levegő, mondta valaki más. Olyan, mint egy nyom, amelyet egy futó hagy maga után. Abban mindnyájan egyetértettünk, hogy újszerű, friss és valahogy mégis ősi volt. Időtlen"

- emlékezik vissza könyvében Knight, aki aztán - megköszönve Carolynnak a rengeteg munkaórát - átadott neki egy 35 dolláros csekket. Ennyibe került a Nike ma kultikussá vált logója, igaz, a tervező később, munkája elismeréseképpen részvényeket is kapott a cégtől.

Nike

Kellett egy név is

Mivel Knightékat sürgette a mexikói gyár, a megfelelő márkanév kitalálására még annyi idejük sem volt, mint a logóra. Az utolsó napokra két fő esélyesre szűkült a kör: a Falconra és a Dimension Sixre. Utóbbi Knight ötletére került az asztalra, de a csapatból mindenki más borzasztónak találta. A cégvezetés közvélemény-kutatást hirdetett az alkalmazottak között, akiket Knight így briefelt:

„Kiálltam a stáb elé, és beszámoltam nekik arról, hogy a Ford éppen most fizetett ki kétmillió dollárt egy osztályon felüli tanácsadó cégnek, hogy kitalálják az új Maverick nevet. 'Nekünk nincs kétmillió dollárunk, viszont van 50 okos emberünk, és rosszabb nem jöhet ki a dologból, mint a… Maverick.'”

A hosszú vita során újabb és újabb nevek is felmerültek, mint például a Bengal vagy a Condor, Knight azonban lesöpörte az asztalról az állatneveket. Többször is védelmébe vette a Dimension Six elnevezést, de alkalmazottjai minden egyes alkalommal lehurrogták. Döntés így aztán a míting végeztével sem született.

A mexikói gyár azonban időközben elkezdte a cipők gyártását, így nem lehetett tovább halogatni a névadást. A Nike név a cég első alkalmazottjának, Jeff Johnsonnak jutott eszébe - állítólag álmában. A győzelem görög istennőjének neve Knightot ugyan nem győzte meg elsőre, de minden korábbinál elfogadhatóbbnak tartotta. Utolsó pillanatbeli vívódásairól így számol be könyvében:

"Számtalan gondolat járt a fejemben, a tudat és a tudatalatti szintjén egyaránt. Először az jutott eszembe, hogy Johnson felhívta a figyelmünket egy nyilvánvaló tényre: valamennyi ikonikus márka neve – Clorox, Kleenex, Xerox – rövid, jól hangzó, könnyen megjegyezhető, ezek a nevek mind két szótagból állnak, sőt esetleg egy szótagosak. Mindig van egy kemény, figyelemfelkeltő hang a nevekben, egy K vagy egy X. Ez logikusnak is tűnt, ráadásul a Nike ennek az elképzelésnek teljesen megfelelt. Az is tetszett, hogy Niké a győzelem istennője. Mi lehet fontosabb, töprengtem, mint a győzelem?"

Vívódása végén elküldte a mexikói gyárnak a Nike nevet, de döntése helyességében még akkor sem volt biztos. "Talán majd megbarátkozom vele. Talán" - idézi fel könyvében Knight a név iránt érdeklődő vezetőtársának mondott véleményét. A többi már történelem.

A fenti cikk a HVG Extra Business közreműködésével készült. Hasonló cikkeket a HVG Extra Business magazinban is olvashat, amelynek friss lapszámában értékteremtő vállalkozások történeteit ismerheti meg. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg.

Ha érdeklik a gazdasági, üzleti témák, lájkolja a HVG Extra Business Facebook-oldalát!