„A lelkesedés, a csillogó szem, a saját ötletbe fektetett hit szükséges, de nem elégséges feltétel. Látni kell az összetartást a csapaton belül, hogy a tagok miként egészítik ki egymás képességeit és kompetenciáit. Legyen, aki ért a technológiai részhez, de olyan is, aki a piachoz, a vevőkhöz. Ez utóbbi olyan vállalkozó típus, aki a jég hátán is megél, és eladja az alatta lévő jégtáblát az arra úszó jegesmedvének. Ez persze egy nem IT-startupnál jóval összetettebb” – mondja Berta Zsolt befektető, hogy miből érdemes kiindulni.

A korábban az iCatapult akcelerátort vezető Berta szerint ha a csapat nem megfelelő, az a befektető számára általában egy-két találkozás után kiütközik. De a legfontosabb kérdés tíz találkozó után sem egyértelmű: mennyire kitartók, hány akna, kudarc teríti le őket, mikor jutnak el arra a pontra, hogy feladják.

„A befektető az alapítók legtöbb hibájával, problémájával meg tud küzdeni. Ha például hiányzik a kompetencia, akkor azt befektetői pénzből meg lehet finanszírozni akár egy menedzsmenttag, akár külsős iparági szakember behozásával. De ha az alapítók feladják, azzal a befektető nem tud mit kezdeni, nem tud más alapítókat hozni.”

Amikor Berta átvette az iCatapult irányítását, az akcelerátornak négy befektetése volt, közülük végül a marketing e-mail-szerkesztőprogramot fejlesztő EDMdesigner lett sikeres. Berta szerint azért, mert ennek a csapatnak volt meg a kellő kitartása és elkötelezettsége. „Amikor elfogyott a pénz, és még mindig veszteséges volt a működés, minden költséget levittek. A srácok elmentek dolgozni állásba, de a munkájuk mellett sem adták fel. Minden probléma ellenére együtt maradt az alapító trió, pedig lett volna oka szétszéledni. Ne feledjük: ők olyan tehetségek, akikre itthon is milliókat hozó állás vár, nemhogy külföldön. Mégis kitartottak, és most száz százalékban külföldi piacra dolgoznak.”

Az iCatapult korábbi irányítójánál biztos kizáró ok, ha a startupot a csapat helyett az „egyszemélyes feltaláló” vezeti.

„Kerülöm az olyan műszaki zseniket, akik megszállottan hisznek a találmányukban, de nincs fogalmuk vásárlói szegmentációról, üzleti modellről, validálásról, a befektetőre pedig olyan balekként tekintenek, akinek a pénzén megválthatják a világot.”

Fontos a csapat nyitottsága

„Olyan befektetővel még nem találkoztam, aki a csapattal szembeni elvárását pontosan meg tudta volna határozni. Munkájuk során leginkább a megérzésre és az emberismeretre hagyatkoznak – a számok mellett természetesen. De mivel a befektetők többsége nem humán szakember, korlátosak a lehetőségeik. A kész embereket / csapatokat keresik, de ilyen általában nincs. A kérdés az, mit lehet kihozni egy csoportból, milyen csapatot lehet belőle formálni. Persze csak akkor, ha az adott csapat erre kész. Az igénynek belőlük kell fakadnia, ezt kívülről nem nagyon lehet erőltetni” – ezt már Solti Előd, a Solti & Partners Consulting Kft. ügyvezetője mondja.

A bukott startupokkal kapcsolatos tapasztalatai szerint a probléma mindig az alapító makacsságára vezethető vissza. Vagyis hogy vagy hiányzik belőle a hajlandóság az együttműködésre, vagy önfejű, és képtelen a tanulásra. Az ilyen emberrel nem lehet csapatot formálni, mert bizalmatlanságával elüldöz mindenkit maga mellől, beleértve a befektetőket is. Solti szerint minden azon múlik, hogy az adott csapat mennyire nyitott, együttműködésben fejleszthető-e, és képes-e közös értékrendet kialakítani, annak mentén működni és fejlődni.

Mire jók a számok, már nem lehet beszállni

„Mi abban hiszünk, hogy a siker elsősorban az alapító tapasztalatán, hozzáállásán, fejlődési képességén múlik. Ha ez rendben van, akkor a többi dolog a helyére rázódik” – mondja Balogh Péter angyalbefektető, a Baconsult inkubátorprogram egyik vezetője, korábbi NNG-alapító.

„Az egyik első startup, amibe befektettem, lelkes, csillogó szemű egyetemista baráti társaság volt. Az ötlet jó volt, a csapat lelkes. NNG-s alapító társammal, Késmárki Lacival szálltunk be, mert fiatalkori magunkat láttuk bennük. Csak miután földbe álltak, akkor jöttünk rá, hogy a mi első cégeink is ugyanígy végezték annak idején”

– osztja meg tapasztalatait Balogh.

„A legtöbb csapat, amelyik beengedett a sztorijába, és sikeres lett, mind kilógott valahogy a normál befektetők látómezejéből. Valószínűleg azért tudunk egyáltalán beszállni, mert máshogy nézzük őket. Mást keresünk bennük, a számoknál jobban érdekelnek az alapítók. Amikor jók a számok, olyankor már nem nagyon lehet beszállni” – teszi hozzá az angyalbefektető.

Baloghnál kizáró ok az együttműködésre, ha a vállalkozó simlis vagy túl magabiztos, és mindenre tudja a megoldást, vagy ha csak a pénzre van szüksége, és a sikerét a kapcsolatokban látja. Ugyanilyen piros jelzés, ha valaki a világot okolja a sikertelenségéért, túlígéri a sztorit, vagy amit előad, túl szép, hogy igaz legyen.

„Imádom viszont azokat a történeteket, amikor valaki több évtizede vezet cégeket, épít csapatot, és valamilyen új témában felcsillan a nemzetközi növekedés esélye. Ilyenkor nem abban kell segíteni, hogy kell-e sales vagy marketing, mi is az a könyvelés, vagy hogyan vegyünk fel új kollégát, mert már van erős alap. Így tényleg lehet a növekedésre fókuszálni” – mondja Balogh.

A fenti cikk teljes terjedelmében elolvasható a HVG Extra Business 2018/3-as számában.

Miért érezzük úgy, hogy csak másoknak sikerül minden? Miért félünk a sikertől? Megteremthető-e az egyensúly karrier és magánélet között? A Siker: A teljesítmény pszichológiája című könyv segít, hogyan keretezzük át a gondolkodásunkat, építsünk az erősségeinkre, és hozzuk ki a legtöbbet önmagunkból a munkában és a magánéletben. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.