Dr. Ember Csaba, az Ember, Drabos és Szarvas Ügyvédi iroda ügyvédje elmondta: A felszámolási eljárás a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetésére irányul, amelynek során az adós vagyonát felosztják a hitelezők között. A felszámolási eljárás célja elméletileg a működésképtelen gazdálkodó kivonása a gazdaságból annak érdekében, hogy a gazdasági folyamatokat ne zavarja meg. Gyakorlatilag azonban a felszámolási eljárás a hitelezők részéről a nyomásgyakorlás egyik lehetséges eszköze az adóssal szemben - a fizetés kikényszerítése érdekében. Ma Magyarországon – a tapasztalatok alapján - rendkívül kicsi az esélye annak, hogy a felszámolási eljárás végén a hitelezők a pénzükhöz jussanak. A felszámolási eljárásnál jóval kedvezőbb megoldás lehet mindkét fél számára az új szabályok szerinti csődeljárás, melynek célja, hogy az adós társaság, amely tartozását annak esedékességekor nem tudta, vagy előreláthatólag nem tudja kiegyenlíteni, a hitelezőitől fizetési haladékot kapjon, illetve a talpra állás érdekében reorganizációt hajtson végre.

Hitelezőként mire figyeljünk?

A cégeknek, ha szeretnék időben, és a lehető legjobban bebiztosítani magukat, érdemes már a szerződéskötéskor néhány fontos dologra odafigyelniük.  Egyrészt a szerződésben foglalt feltételeket egyértelműen és világosan kell meghatározni. A feleknek - akár hitelezői, akár adósi pozícióban - már a szerződéskötéskor is a lehető legnagyobb biztonságra kell törekedniük. A hitelező esetében a különböző biztosítékok - mint például a zálogjog, óvadék, vagy akár a tulajdonjog fenntartás, kikötése - plusz biztosítékot nyújtanak egy esetleges felszámolás során.

Ugyancsak a hitelezői pozíciót erősítik a szerződésben pontosan meghatározott kézbesítési rendelkezések, és szintén a szerződéskötéskor javasolt ellenőrizni, hogy a cégek neve és címe pontosan legyen feltüntetve. Nem feltétlenül a bizalmatlanság jele, ha a nagyobb biztonság érdekében megvizsgálunk olyan részleteket is, hogy például a szerződés aláírója jogosult-e a cég képviseletére.

A számlázásnál törekedni kell arra, hogy a számlát a szerződésben meghatározottaknak megfelelően és igazolható módon, azaz ajánlva küldjék meg. Szintén érdemes szem előtt tartani, hogy amennyiben a fizetési határidő már 15 napja lejárt, és a hitelezőtől megérkezik a fizetési felszólítás, akkor a kötelezettségeit nem teljesítő cég nem vitathatja a számla jogosságát bármilyen indokra hivatkozva, és ezzel nem odázhatja el a teljesítést. Az adós társaság még akkor sem élhet kifogással, ha az egyébként jogos lenne - vagyis mindenképpen fizetnie kell, különben a felszámolási eljárás megindul ellene, és ezt követően már csak peres úton követelheti vissza a pénzét.

A számlák el nem ismerésére – vitatásra - csak a fizetési felszólítás kézhezvételéig van lehetőség, ha tehát az adós már átvette a fizetési felszólítást, csak a teljesítéssel kerülheti el a felszámolást. Mivel a Csődtörvény a feladástól számított ötödik munkanapon vélelmezi az iratok átvételét, fontos, hogy a hitelező a számlákat és a fizetési felszólítást ajánlva küldje. Amennyiben pedig tértivevénnyel küldik az iratokat, azok a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban számítanak kézbesítettnek, de ha az adós ezt nem veszi át, nincsen lehetőség felszámolás kezdeményezésére. 
 
Adósként mit tehetünk?

Ebből a pozícióból nézve a számla szabályos átvételét követően az adós a felszámolást úgy kerülheti el, ha annak jogosságát az adós vitatja.  A számla vitatása azt jelenti, hogy az adós egy lényegre törő, rövid kísérőlevéllel visszaküldi a számlát, amelyben feltünteti, hogy a számlán szereplő követelést – akár jogalapját , vagy összegszerűségét tekintve - vitatja. Fontos azonban kiemelni, hogy ha a fizetési határidő már 15 napja lejárt, és a hitelezőtől befut a fizetési felszólítás, az adós már nem vitathatja a számla jogosságát.

Mindezek mellett meg kell vizsgálni, hogyan változik meg az adós társaság ügyvezetésének a felelőssége a felszámolási eljárás megindulása esetén. A csődtörvény alapján a hitelező vagy a felszámoló kérheti a bíróságtól annak a megállapítását, hogy azok vezetők, akik a felszámolás kezdő időpontját megelőző 3 évben az adós cég élén álltak, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladataikat nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látták el, és ezáltal a társasági vagyon csökkent. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták, vagy ésszerűen előre láthatták, hogy az adós cég nem lesz képes kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket azok esedékességekor.

Amennyiben a hitelezők igényeinek kielégítéséhez nem elegendő az adós felszámolás körébe tartozó vagyona, bármely hitelező vagy az adós nevében a felszámoló kérheti a bíróságtól azt is, hogy a bíróság a ki nem elégített követelés megfizetésére kötelezze az adós volt vezetőjét. A bírói gyakorlatban azonban még nincs tesztelve a „fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet” koncepciója, így kérdéses a Csődtörvény ezen rendelkezésének gyakorlati alkalmazhatósága –tette hozzá Dr. Ember Csaba.

A szeptember 1-től hatályba lépő változások alapján nem lehet vezető tisztségviselő más társaságnál 5 évig az, akinek a helytállási kötelezettség alapján a fenti fizetési kötelezettségét állapították meg, és ezt nem teljesítette. A vezető tisztségviselő ezen felelősségének megállapítása feltüntetésre kerül a cégjegyzékben, és ez ingyenes céginformációként megismerhetővé válik mindenki számára.Fentieken túl a bíróság az adós vezetőjét a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett bevételének 50%-áig vagy - ha a vezető bevétele nem állapítható meg – 2.000.000,- forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja az adós társaság vezetőjét, amennyiben az nem tett eleget a Csődtörvény által előírt, felszámolóval szembeni együttműködési kötelezettségének, még akkor is, ha a vezető adóssal már nem áll jogviszonyban.

Restrukturálás – csődeljárás helyett?

A szakértő kiemelte: A bankközi hitelezés korlátozott forrásai, a bankrendszerben jelenlévő likviditás nagymértékű csökkenése tartósan magas forrásköltségeket eredményez. A bankok reakciói e megváltozott helyzetre a kötelezettségvállalásokból történő kihátrálástól a kockázatok újraárazásán keresztül, a kötelezettségvállalások szigorításán át a refinanszírozásig, restrukturálásig, illetve a biztosítékok érvényesítéséig terjednek. A restrukturálási technikák jogi szabályozása Magyarországon jelenleg meglehetősen hiányos, a gyakorlatban azonban a hazai jogintézmények mellett egyre inkább teret nyernek a külföldi technikák, módszerek.

A bankok is egyre inkább törekszenek arra, hogy formális jogi eljárások helyett – mint például csődeljárás - inkább kölcsönös megállapodásokat kössenek az adósokkal. Ezek közül az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer az ún. „standstill” (moratórium) megállapodás, amely az adós és a hitelezők között jön létre az adós stabilizálása, valamint időnyerés céljából. A tulajdonképpeni restrukturálás során olyan megoldások fordulhatnak elő, mint a hitelállomány átalakítása, tőkeinjekció, hitel-tőke konverzió (debt-to-equity) meghatározott eszközök értékesítése, valamint refinanszírozás – tette hozzá Dr. Ember Csaba.