Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Egy társaság idén januárban – egy pályázat elnyeréséhez – átlagos állományi létszámát 35 főre növelte. Megváltozott munkaképességű dolgozót nem alkalmaztak, miután a tevékenység ilyent nem is tett volna lehetővé. Persze a pályázatot nem nyerték meg, így a munkaviszonyokat is fel kellett bontani. A cég így nem folytatja tovább, február 1-ével végelszámolás indult. A dolgozók munkaviszonya – a végelszámolásra hivatkozással – január 31-én megszűnt. A cégnek azonban tetemes adótartozása van. Lássuk, miért?!
Az APEH szerint a foglalkoztatási törvényben található rehabilitációs hozzájárulás éves összege a kötelező foglalkoztatási szintből hiányzó létszám, megszorozva a 964.500 forinttal. A számítás során a létszámon a tárgyévi átlagos statisztikai állományi létszámot kell érteni, egy tizedes jegyre kerekítve. A hivatal álláspontja szerint a rehabilitációs hozzájárulás éves adókötelezettség. A cég esetében a január hónap jelenti a teljes (!) adóévet, ezért a januárra megállapított statisztikai állományi létszámot kell megszorozni a hozzájárulás éves mértékével, és az így kapott összeg lesz a fizetendő rehabilitációs hozzájárulás. Az említett cég esetében ez 1.736.100 forint fizetési kötelezettséget jelent. Ha a cég a végelszámolást 2010.03.01-jén kezdte volna meg, akkor az adóév két hónap lett volna (január, február), erre a két hónapra kellett volna számítani az átlagos statisztikai állományi létszámot. Az APEH ügyintézője szerint ekkor már nem érte volna el 20 főt a statisztikai létszám, vagyis egyáltalán nem kellett volna (!) rehabilitációs hozzájárulást fizetni.
