Sajtóhírek szerint országgyűlési képviselőkre, nem vonatkozik a jelenlegi végkielégítések 98 százalékos különadójáról szóló törvény. Jogászok érvelése szerint ugyanis a képviselői tevékenység nem munkaviszony, hanem sajátos államjogi viszony alapján végzett tevékenység. A jogviszony egyik oldalán a képviselő áll, míg a másik oldalán a választópolgárok közössége, amely közösség azonban nem rendelkezik jogalanyisággal. Az Országgyűlés Hivatala ezért március 31. éjfélig, a törvényben előírt határidőig nem tájékoztatta a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt az utóbbi öt évben végkielégítést kapó parlamenti képviselőknek kifizetett különadó alapot képező összegről.

E módosító indítvány, ha be is terjesztenék, mindössze öt volt országgyűlési képviselőt érintene: a törvényben megállapított 3,5 millió forint feletti összeget ugyanis csak ennyi képviselőnek fizettek ki végkielégítésként az elmúlt öt évben. Ám az se biztos, hogy szükség van bármilyen jogszabály-módosításra, mivel a jogértelmezés, mely szerint a képviselők munkaviszonya speciális, valójában nem foglalkoztatottak, nem állnak munkavégzésre irányuló jogviszonyban sem, kissé sántít. A különadótörvény ide vonatkozó rendelkezése (9. §) szerint különadó fizetésére köteles a költségvetési szervnél, állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített más szervezetnél foglalkoztatott magánszemély, munkavégzésre irányuló jogviszonya alapján.

Amennyiben el is fogadjuk azt a jogértelmezést, hogy az Országgyűlés Hivatalában dolgozó képviselők munkavégzésre irányuló jogviszonyban sem állnak, akkor is meg kell néznünk, hogy a törvény szerint ők valóban nem minősülnek-e foglalkoztatottnak, az Országgyűlés Hivatala pedig foglalkoztatónak. A tb-törvény  alapján az a biztosított, akit munkaviszonyban - ide értve az országgyűlési képviselőt is - foglalkoztatnak. Foglalkoztatónak pedig az minősül például, aki megfizeti a tb-járulékot a foglalkoztatott után. E két passzus alapján nem kétséges, hogy a képviselő foglalkoztatott, akit az Országgyűlési Hivatal foglalkoztat.

Ha ugyanis elfogadnánk az Országgyűlés Hivatal álláspontját, miszerint ők se nem foglalkoztatók, se nem kifizetők, az országgyűlési képviselők pedig nem foglalkoztatottak, akkor ez utóbbiak nem biztosítási jogviszonyban végeznék "speciális tevékenységüket", és így semmilyen egészségügyi ellátásra, nyugellátásra e tevékenységük alapján nem lennének jogosultak.

Az már más kérdés, hogy hiába vonatkozik a képviselőkre is a törvény, ha nem képesek bevallani jövedelmüket a rendelkezésükre álló információk birtokában. Az Országgyűlési Hivatatl a törvény hiába kötelezi adatszolgáltatásra, kötelezettségét a törvényben előírt határidőig nem teljesítette, vagyis nem szolgáltatott adatot a NAV-nak. Amennyiben az Országgyűlési Hivatal a képviselőt sem tájékoztatja a szükséges adatokról - a kéréstől számított 30 napon belül -, akkor valóban nem tudja bevallani és befizetni a különadót a május 20-i határidőig.

Ebben az egyetlen esetben tanácsolható az, hogy a bevallást az adózó ne adja be, mondta a hvg.hu-nak Tordai Csaba ügyvéd, egykori jogi és koordinációs államtitkár. Magyarán, ha a foglalkoztatott hiába kérte tértivevényes levélben a munkáltatójától az igazolás megküldését, nem kapta meg harminc napon belül, akkor a bevallása helyett egy igazolási kérelmet célszerű benyújtania az adóhatóságnak. Ebben a munkavállalónak  le kell írnia, hogy a munkáltató igazolásának hiányában nem várható el tőle a bevallás benyújtása.

Angyal József szerint azonban a képviselők akkor sem tudnák bevallani a különadót, ha az Országgyűlés Hivatala március 31-ig adatot szolgáltatott volna, és akkor sem, ha a munkavállaló (képviselő) kérésének eleget téve tájékoztatná őt az előírt adatokról. A probléma gyökere a szakértő szerint abból fakad, hogy a NAV által rendszeresített nyomtatvány nem a „különadóalapot képező összegről” kér adatszolgáltatást, hanem a különadó alapjáról. Holott a  magánszemélyeknek - a rendelkezésükre álló adatok birtokában - kellene tudni eldönteniük, hogy mennyi a különadóalapjuk. Ehhez pedig a jogszabálynak megfelelő adatszolgáltatásban a munkáltatónak a végkielégítés, munka alóli felmentés, szabadságmegváltás jövedelmeket kellene megadnia. Mivel Angyal József szerint a NAV törvényellenesen a volt munkáltatót (kifizető) hatalmazta fel a különadó alapjának meghatározására, a 98 százalékos különadó bevallhatatlan lett.

A bevallás benyújtásával ugyanakkor Tordai Csaba szerint az adózó minimalizálja a rá vonatkozó jogi kockázatokat, ugyanakkor változatlanul kereshet jogorvoslatot a hazai és nemzetközi fórumok előtt. A 98 százalékos különadóról szóló törvényt szerinte minden hozzáértő bírálja, mivel a rendelkezések nem egyértelműek, feltehetően alkotmányellenesek, továbbá nemzetközi szerződésekbe ütköznek. Ugyanakkor a szakállamtitkár a hvg.hu-nak azt mondta, ez senkit nem mentesít az alól, hogy a törvényeket be kell tartani. Ha május 20-án, a bevallásra előírt határidő utolsó napján hatályban van még a 2010. évi XC. törvény, akkor minden érintett adózónak elemi érdeke, hogy a bevallást benyújtsa. Amennyiben ezt elmulasztja, kétszázezer forintig terjedő mulasztási bírósággal, a fizetendő adó 50 százalékára rúgó adóbírsággal, sőt, adócsalás miatti büntetőeljárással kell szembenéznie.