Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A legújabb pénzcsinálási láz az önkéntes szén-dioxid-kibocsátási kvóták rendszere, avagy – miként a gyorsan terjedő hálózatban ismert – a carbon credit, amelyet leginkább a terjesztő ügynököktől, illetve egy Botanoo.com elnevezésű oldalon lehet megismerni. Az ajánlat szerint a carbon credit egytonnányi szén-dioxid-kibocsátásnak az engedélye a folyamatos emissziócsökkentési kényszer miatt egyre többet fog érni. Ebből az üzletből alapvetően cégek és bankok profitálhatnak, de a Botanoo révén magánszemélyként is részesülni lehet a kvóták remélt áremelkedéséből.
A Figyelő szerint azonban nem világos, hogy mindehhez miért van szükség hálózatszervezésre. A sokféle írásos prezentációból és előadásból kiderül, hogy bár a carbon credit háttérpiaca is mindig hangsúlyos, az ismertetők nagyobb része a hálózatszervezésben rejlő hatalmas pénzügyi lehetőségekről szól.
A rendszer részletesen kidolgozott, beszállási összegenként különböző szintek vannak. A kezdőcsomag 250 eurós, de van 400 eurós nagykövetcsomag, 1200 eurós karbonkereskedési csomag, és aki kiépít maga alá további két hálózati csoportot, az már jogosult lehet a hatalmas pénzekkel kecsegtető bináris bónuszra, csapatvezetői bónuszra és sokféle földi jóval, így luxusautóval, karibi utazással kecsegtető hűségprogramra.
A szén-dioxid-kibocsátási kvóta valóban létező termék, pontosabban sokféle termék. A kereskedésnek három szintje van: a kibocsátáscsökkentésről döntő kiotói egyezmény alapján is zajlik nemzetközi kereskedelem, létezik egy európai uniós rendszer, illetve egy önkéntes kereskedelem. Az első kettő szabályozott piac, transzparens árral, míg a harmadik egy még kialakulóban lévő nem szabályozott piac. A Botanoo állítólag ebben vesz részt.
A Botanoo, illetve a mögötte álló dán bejegyzésű cégek azt állítják, hogy a szén-dioxid-kvóták önkéntes piacán fektetnek be, de nagyon fontos, hogy első körben csak saját, virtuális kuponjaikat kínálják. Ráadásul, miközben a szabályozott szén-dioxid-kvóták piacán megtalálható termékeknek transzparens áruk van, az önkéntes eszközöknek, vagyis a VER-eknek nincs egységes, átlátható áruk vagy piacuk. A szakemberek szerint ez azért van, mert ezeket a csökkentéseket önkéntes alapon veszik meg a környezetvédő végfelhasználók, a projektek környezetvédelmi és társadalmi előnyei, illetve marketingtálalásuk alapján.
A Botanoo körül sok a furcsaság. Az nem kérdés, hogy a cégcsoport egyik tagjának, a CC Denmarknak vannak önkéntes kvótái, illetve ilyen projektjei. Az már izgalmasabb: pontosan ki és mi ez a cég? A dán társaság honlapja csak angol és magyar nyelvet ajánl fel a látogatóknak. Vajon mi végre ez a kitüntetett szerep? A sok megnevezett dán vezető életrajzában miért nem szerepel egyetlen korábbi munkahely sem, miért csak azt tüntetik fel, hogy sok-sok éves iparági tapasztalata van? Miért van az, hogy akiről akad is valamilyen elmosódott fotó a honlapon, arról nincs semmi egyéb netes találat, nincsenek korábbi fényképek, előadások, aláírások, a szakmai múltra vonatkozó angol vagy dán nyelvű találatok? Egy ekkora cég vezetőitől elvárható lenne, hogy tele legyen velük az üzleti sajtó, vagy valamilyen dán honlapon nyoma legyen a tevékenységüknek.
Mit mond a PSZÁF?
A Figyelő információi szerint a cég befektetési ajánlata Nyugaton egyáltalán nem ismert. Magyarország mellett egyedül Romániában terjed, igaz, ezt a szervezők sem titkolják. Sőt, büszkén hirdetik, hogy végre egy világsikerre ítélt hálózat, amely 2010 októberében éppen Magyarországon kezdte a tagok szervezését, vagyis a dánok által ki tudja, miért megtalált magyarok a hálózat tetején állhatnak. Vagy ahogyan az egyik prezentáció során hallottuk, ez azért jó, mert könnyebb az első hétezer tagból hetvenezret csinálni, mint majdan a milliós tagságot megtízszerezni.
