„Ebbe a tükörbe nehéz belenézni” – unokájuk fotózta végig Marika és Sándor tízéves búcsúját
Szajki Bálint fotóriporter éveken át dokumentálta, ahogy nagymamája otthon ápolja súlyos beteg nagypapáját.
Félelmükben a dolgozók nem merik vállalni kilétüket, így a hatóságok általában tehetetlenek, nem tudnak eljárni a többnyire németországi munkáltatók ellen - írja a Krónika, amely szerint minderről Kelemen Tibor, a Kovászna megyei munkaerő-elhelyező ügynökség vezetője beszélt tegnapi sajtótájékoztatóján.
Azt követően terelődött egyébként az elmúlt időszakban fokozottabban a figyelem a nadrággyárakra, hogy átszervezés miatt a sepsiszentgyörgyi L-RO nadrággyár 245 alkalmazottjától vált meg, a többi hasonló profilú helyi üzem pedig azonnal lecsapott az ágazatban tapasztalattal rendelkező, állás nélkül maradt munkásokra, és több tucat munkahelyet hirdettek meg.
„Azt mondjuk, hogy a többi nadrággyárban németesebbek a módszerek, de ez téves, mert Németországban nem ilyenek a körülmények. Ez valójában sajátosan háromszéki kapitalizmus: sok a túlóra, havonta legalább három szombaton dolgozni kell, nagyon szigorúak a teljesítményelvű bérezés szabályai” – részletezte az ügynökséghez beérkezett panaszokat Kelemen Tibor.
A nadrággyári alkalmazottak ugyanakkor arról is tájékoztatták a szakembert, hogy évek óta nem tudnak részt venni a családi összejöveteleken, még a temetésekre sem kapnak eltávozást. Aki pedig nem tud megfelelni a szigorú normarendszernek, annak rendszeresen levonnak a béréből, s sokan havonta alig 300 lejt visznek haza.
Kelemen ugyanakkor arról is beszámolt, hogy a felmerült problémák kapcsán a gyárak tulajdonosai, vezetői azzal védekeznek, hogy a teljesítményelvű bérezés lehetővé teszi, hogy bárki megkeresse az alapfizetése többszörösét, több mint ezer lejt kapjon kézbe. Ehhez azonban a gyárak alkalmazottai szerint sokszorosan túl kellene teljesíteniük az amúgy is óriásinak mondott normát.
