Az ötletből üzleti terv, a sörtestvérekből csapat lett, ideje hát hogy mindezekből cég legyen. A társasági forma kiválasztása a legtöbb startup számára nem bonyolult művelet, hiszen az egyéni vállalkozás vagy a betéti társasági forma közül választva nagyot nem tévedhetnek – írja az Adózóna.

A kezdetben kis befektetést igénylő szolgáltatások beindításához ezek elegendők, és a kezdeti adminisztrációs sokk is mérsékelhető.

A harisnyatartó választható

Bármilyen hihetetlenül hangzik, az „áfás számla” nem esszenciális eleme a vállalkozásnak. Az úgynevezett alanyi adómentességet kérni kell, de azon túl a kezdő vállalkozásoknak, tevékenységi körtől és üzleti ambícióktól függően nagyon is érdemes.

Ezzel ugyanis 2013-ban évi 6 millió forint bevételig áfamentesen lehet számlázni, így pedig lehetséges némi legális előnyre szert tenni az árversenyben. Ha pedig beindul a vállalkozás és ömlik a bevétel, a 6 millión felül jöhetnek az áfás-számlák, na meg a negyedéves bevallások.

A bugyi kötelező

Alapesetben az újonnan alapított vállalkozás, akárcsak az összes többi, köteles társasági- és osztalékadót (tao), valamint az összes olyan ember után, akinek pénzt fizet a munkájáért, még más közterheket is fizetni. A hagyományos alkalmazotti rendszerben a munkavállaló után a szociális hozzájárulási adó (27 százalék), valamint 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulás fizetendő.

Az egyéni vállalkozó ezen felül maga után is fizeti a nyugdíjjárulékot (10 százalék), személyi jövedelemadót (16 százalék) és az egészségbiztosítási járulékot (7 százalék), továbbá munkaerőpiaci járulékot (1,5 százalék). A tao 500 millió forint adóalapig 10 százalék, az ezen felüli részre pedig 19 százalék a tarifa. Utóbbi összegek csökkentésére van néhány bevált módszer, melyekről majd egy későbbi cikkben ejtünk szót. Most viszont rögtön arról, hogy hogyan legyen, ha nem is sokkal olcsóbb, de legalább egyszerűbb a kisvállalkozó élete.

További részleteket itt lehet olvasni.