Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Oszkó Péter, az AVEC Csoport vezetője szerint elsősorban a biotech, a farmakológia, a gyártás és az autóipari beszállítás területein van esély a sikerekre. A cégvezető négy tézisben foglalta össze a magyar startupok, és az azokat segítő befektetői csoportok előtt álló út jellegzetességeit.
A csalóka bőség kora – Az elmúlt évek során elsősorban az EU-s források (a Jeremie program) révén egyik napról a másikra rengeteg pénz ömlött a magyar kockázatitőke-piacra, amelynek következtében a hazai VC és startup szektor gyors növekedésnek indult. Míg az uniós csapok megnyílása előtt Magyarországon gyakorlatilag senki sem ismerte a startup fogalmát, ma már-már túlhasználják a kifejezést. Ez veszélyeket is hordoz magában, hiszen az organikusan fejlődő ökoszisztéma helyett egy elsősorban pénz által motivált rendszer alakult ki. A nemzetközileg sikeres startup-nagyhatalmak esetében ezzel szemben először az ígéretes vállalkozások önmaguktól, az adott piac erősségeire épülve indultak el, és csak utána érkezett meg a tőke. „Egy mesterségesen anyagi források által motivált rendszer nem működik jól; a pénz ömlesztése önmagában nem fogja a sikert eredményezni” – mutatott rá Oszkó Péter.
Jelenleg 30 kockázati tőkealap működik a hazai piacon, míg inkubációs tevékenységgel alig fél tucat szereplő foglalkozik, közülük mindössze négyet segít forrásokkal az állam. „Ideális esetben a tőkekezelők és inkubátorok aránya 50-50 százalék” – mondta el az AVEC vezetője. Oszkó szerint az elsősorban EU-s pénzek helytelen felhasználásának egyik lehetséges következménye, hogy a hatalmas pénzügyi boom után a kiszáradás korszaka következhet. Ez úgy kerülhető el, ha mind a befektetői, mind a vállalkozói oldalon komoly változások mennek végbe. Előbbieknek elsősorban infrastruktúra építéssel és oktatással kell foglalkozniuk, utóbbiaknak pedig a VC-piac működését kell jobban megérteniük. „Az oktatásban, infrastruktúra építésben természetesen az államnak is óriási szerepe van, de fontos, hogy az csak a lehetőséget teremtse meg, a piacot ne befolyásolja” – tette hozzá Oszkó.
Stiller Ákos
Mi jön a bőség után?
Nem a külföldi út a legrövidebb – További probléma a külföldön sikeres modellek feltétel nélküli követése: egyáltalán nem biztos, hogy pontosan ugyanaz az út, amit Észtország vagy Izrael járt be annak érdekében, hogy katalizálja az induló vállalkozásokat, itthon is sikerre vezet. Oszkó szerint érdemesebb lenne a nemzetközi gyakorlat másolása helyett felmérni, hogy Magyarországon mely szektorokban van a legnagyobb potenciál. „A biotech, a farmakológia és a design világában komoly előnyünk van a világ számos országával szemben. De az autóipar is óriási lehetőségeket tartogat. Számomra furcsa, hogy alig ismerek olyan hazai startupot, amelyik az itthon is jelen lévő nemzetközi gépkocsigyártó-óriások beszállítója szeretne lenni.”
Dealflow – A hazai kockázati tőkésektől gyakran hallott panasz, hogy nincs elég befektetésre alkalmas cég a piacon. Málnay Barnabás, az AVEC Csoport akcelerációs programjának üzletfejlesztési igazgatója szerint e helyzetben lehet kívülről, másoktól várni a megoldást, de jó eséllyel azok a befektetők lesznek a sikeresebbek, akik a csiszolt drágakövek keresése mellett a gyémántcsiszolással is hajlandók foglalkozni. Akik beszállnak az infrastruktúraépítésbe, és akik "edukációs, inkubációs, akcelerációs tevékenységet is folytatnak” – tette hozzá Málnay.
