Egy amerikai üzleti magazin írta meg, hogy az 55 éves programozó, Robert Király nem kap munkát a saját szakmájában, fejlesztő-mérnökként. A vélhetően magyar származású Király a rangos Berkeley Egyetemen végzett, és a 80-as, 90-es években számos neves vállalatnál dolgozott programozóként. Ám egyszer csak kirúgták, és azóta nem talál állást, hiába jelentkezik naponta több helyre a Szilikon-völgyben.

A lap szerint Királyt az időseket sújtó előítéletek, illetve az egyre súlyosabb méreteket öltő, amerikai fiatalság-kultusz miatt nem veszik fel sehová. A munkáltatók azt mondták a lapnak, hogy szerintük az idősebbek lassúak, nem tudnak megújulni, és mindent a megszokott rutinból csinálnak. Bár elismerik, hogy az idősek programozói tudása semmivel sem rosszabb, mint a fiataloké, a fenti előítéletek jobban nyomnak a latba egy-egy állásinterjún. Feltéve, ha eljutnak odáig, hiszen általában már az önéletrajz alapján elutasítják az ötvenes álláskeresőket.

Ezzel szemben a fiatalok, mondják a munkáltatók, trendiek, gyorsan tanulnak, és jól mutatnak egy irodában. Az egyik megszólaló szerint arról van szó, hogy az idősebbek egész egyszerűen nem illenek bele az „dinamikus startup szcénába”. „Elég fura, ha egy apám korú beosztottal kell irányítani” – mondja az egyik startup 29 éves tulajdonosa. A fiatalságmánia Kaliforniában oda vezetett, hogy már huszonévesek is botoxszal kezeltetik az arcukat, hogy még fiatalabbnak nézzenek ki az állásinterjún a startupoknál..