Miért veszélyes halogatni a digitalizációt? Cégvezetőként ezeket érdemes átgondolnia!
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
A Tapie-érát követően húsz éven át a Dreyfus család tulajdonában volt az OM és csak egy bajnoki címet szerzett a csapat 2010-ben, a nemzetközi sikerek elmaradtak. A marseille-i klubot most megvásárolt amerikai üzletember, Frank McCourt sokkal stabilabb anyagi háttérrel rendelkezik, mint a francia tulajdonosok. De vajon eljuttathatja-e újra arra a csúcsra a csapatot, ahová az örökké blöffölő, hazardírozó és bizonyíthatóan bundázó, de a marseille-i kisemberek által imádott Bernard Tapie 23 éve elvezette?
Franck McCourt marseille-i bemutatkozásakor bajnoki címet, sőt címeket ígért. Ehhez rengeteg pénzt kell pumpálni a klubba. Lássuk tehát az új tulaj anyagi helyzetét. Nincs a négyszáz leggazdagabb amerikai között, a Forbes listái szerint, de azért vagyona 3 és 4 milliárd dollár között lehet a becslések szerint. Az OM költségvetése a tavalyi szezonban 122 millió euró volt, ezzel a 13. helyet sikerült megszerezni a bajnokságban. A nyári átigazolások során jelentősen gyengült a keret. A most kezdődött bajnokság még a régi anyagi feltétekkel indul, mert a tulajdonos váltásról csak elvi megegyezés született, a részletekről még hosszas tárgyalások lesznek.
A legjobban informált francia sportújságírók szerint az OM költségvetése a következő szezonban 200 és 250 millió euró közé emelkedhet, tehát talán megduplázódhat. Ez nagyjából a Lyon és a Monaco, tehát a bajnokság második és harmadik helyezettjének a szintje. A bajnok Paris Saint-Germain csaknem ötszázmillióból gazdálkodott 2015-16-ban. Vagyis a szupercsapatról szóló ígéretek, amelyeket az amerikai üzletember tett marseille-i sajtó bemutatkozásakor, nincsenek igazán megalapozva. Persze a lényeg az, hogy végre hajlandó valaki valamennyi pénzt betenni Franciaország legnagyobb szurkolói bázisával rendelkező klubjába. De az is kérdés, mit szólnak majd a drukkerek az amerikai tulajhoz.
Marseille-ben nagyon sok észak-afrikai gyökerű francia él és ők, finoman fogalmazva, nem rajonganak az amerikaiakért. Az USA-beli tulajdonos családdal, a Glaser famíliával, még az angolszáz világhoz tartozó Manchester United törzsszurkolóinak is meggyűlt a bajuk. Persze ha mostantól a Marseille mindig nyer, nem lesz gond. De ez az, amire semmi garancia nincs. A friss pénzek leghamarabb a téli átigazolási időszakra érkezhetnek, addig a jelenlegi kerettel és költségvetéssel kell kibírni. És könnyen lehet, hogy a nyári játékos kereskedelemben jelentősen meggyengült Marseille akkor már kiesés közeli helyen lesz. Szóval az amerikai álom megvalósulása egyelőre még beleütközik a realitásokba.
A pesszimizmust fokozza, hogy McCourt klubtulajdonosként nagyon ellentmondásos mérleget mondhat magénak az amerikai baseball ligában. 2004-től 2012-ig volt az övé a Los Angeres Dodgers, amely nyert is három bajnokságot a korszak első öt évében. De utána McCourt a saját nejét ültette a klub elnöki székébe. Nem sokkal később válás következett és a tulaj sok százmillió dollárt volt kénytelen fizetni az exnej, exklubelnök feleségnek. Ebbe az afférba a klub is belerokkant. Az ESPN amerikai sportcsatorna értékelése szerint McCourt innentől a baseball liga második legrosszabb tulajdonosa volt. 2012-ben mégis sikerült rekordáron, 2 és fél milliárd dollárért eladni a klubot. Ez üzleti és nem sportsiker volt, a titkát csak maga McCourt ismeri. De a fanatikus marseille-i szurkolók most nem arra várnak, hogy három év múlva majd szuper áron találjon új tulajra, az akkor netán már másodosztályú csapata.
