Én voltam az első stadionépítő, de meg is kaptam érte a „jutalmamat” - mondta Stadler, aki - ha zöld utat kap vállalkozásához -  egyből 50 embernek ad munkalehetőséget. "Ha nem, akkor csukjanak be rögtön!" - tette hozzá.
– Ha elindulok egy úton, szeretek azon végigmenni – indokolta a Magyar Nemzetnek, miért szabadult ki juhászéletéből és csapott bele a fociba, majd építette fel a Stadler FC-t, amely 1994-ben az NB II Keleti csoportjának győzteseként négy esztendőre jegyet váltott az élvonalban, adva a magyar focinak például Igor Nyicsenkót vagy Dragóner Attilát. Előbbi futballistáról elmondta, hogy a szíve csücske volt, utóbbiról pedig, hogy ingyen dobta utána Komora Imre a Honvéd ifiből.

A „mi lett volna, ha” kérdéskörben kitért rá, hogy kevésen múlt az ő Fradi-elnöksége, ez esetben biztos, hogy megúszta volna a börtönt, ahol egyébként mindenkivel jóban volt, sőt még ő védett meg másokat, amennyire tudott. Felelevenítette azt a történetet is, miszerint az ukrán aranylabdás Andrij Sevcsenko is majdnem Akasztón landolt annak idején, csakhogy az APEH közbeszólt…

Érték is sérelmek, miután a törvény lekapcsolta őt – vagyis pont azok, akiket a kilencvenes években segített –, például nagy értékű festményt lopott el tőle egy bizonyos Dózsa László és Balla László is, de vannak követelései még más irányokban. E témában még bőbeszédű is volt, nem úgy, mint volt feleségével, Sáfrány Máriával kapcsolatban, akit – mint mondta – soha nem hagyott el, az asszony mégis „összeszűrte a levet” mással, akinek a börtönből Stadler üzent: ne merje elhagyni Sáfrányt – na, ekkor kapott még 9 évet Stadler, aki máig reménykedik benne, hogy megtalálja az igazit. Ha egy 18 éves hölgy lenne az, akkor akár azzal a gondolattal is eljátszana, hogy az ő nevére írja a stadiont.
A fociba egyébként még egyszer belevágna, ha lenne pénze, de még A Stadler-story című, ötödik kiadványánál járó könyvsorozat bevételét is a stadion megnyitására akarja fordítani.