Leszerződtették az első két farmert a Rotterdam kikötőjében épülő különleges tejgyár beruházói. A vízi építkezésre specializálódott holland Beladon cég néhány hónapja jelentette be, hogy még az idén belefog egy 1200 négyzetméteres uszály építésébe, amelynek felső szintjén 40 tehén élhet majd. Méghozzá állítólag boldogan: ugyan lesz egy saját hídjuk arra, hogy bármikor kisétáljanak a szárazföldre legelni, de az ötletgazdák szerint ez eszükbe sem fog jutni, annyira boldogok lesznek majd sajátos lakhelyükön. A műfák ott árnyékot adnak nekik, a membrános talajfelület pedig a legelőkhöz hasonlóan puha lesz, és az azon keresztülszivárgó vizeletet mezőgazdasági célokra használják majd fel.

Miután megtisztítják, ezzel locsolják majd az alsó szinten, mesterséges fénynél termelt lóherét, lucernát és füvet, ami aztán az állatok takarmánya lesz. A naponta lefejt ezer liter tejet az alsó szinten pasztörizálják, és joghurtot is készítenek belőle.

A Beladon  több mint kétmillió eurós beruházásához már nő a fű a szomszéd legelőn. Az ötlet belepasszol a hollandok urbánus farmokat népszerűsítő koncepciójába, amelynek lényege, hogy az élelmiszertermelést visszahozza a városba, az emberek lakhelye közelébe. „Sokan nem is tudják, honnan származik, amit elfogyasztanak. De az is a cél, hogy a termelők lássák, mi lesz a munkájuk eredménye” - mondta a Beladonnal az elsők közt leszerződött farmer, Albert Boersen.

S hogy honnan a lebegő farm ötlete? Peter Beladon, a róla elnevezett cég alapítója New Yorkban járt a Sandy hurrikán pusztításakor, és látta, hogy az üzletekben üresek a polcok, csak két napra elegendő élelmiszer volt. Akkor jutott eszébe, hogy a vízen lebegő farmokat kellene építeni, amelyeket nem zavarnak az időjárási szélsőségek, az áradások.

Egy 2015-ös kutatás ugyan azt mutatta ki, hogy az állatok igenis tengeribeteggé tudnak válni, de egy zárt kikötőben ennek a veszélye állítólag elhanyagolható.