Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
Vajon a tehenek nem lesznek tengeribetegek? Az átlagembernek elsőre ez a kérdés jut eszébe a rotterdami kikötőbe megálmodott lebegő farm híre hallatán. Minke van Wingerden, a holland Beladon cég egyik alapítója szerint náluk biztos nem, mert a 2,5 millió euróból épülő úszó majorságot stabilan kikötik, s a tehenekről köztudott, hogy jól bírják a szállítást is. A vízi építkezésre specializálódott társaság egyik első beruházása az 1200 négyzetméteres uszály, amelynek felső szintjén negyven tehén élhet majd. A naponta lefejt ezer liter tejet az alsó szinten pasztörizálják, és joghurtot is készítenek belőle.
„A világ népessége egyre nő, a nagy deltatorkolatok mentén elhelyezkedő városok pedig süllyednek a rengeteg beton miatt. A férjem New Yorkban járt a Sandy hurrikán pusztításakor, és látta, hogy az üzletekben üresek a polcok, csak két napra elegendő élelmiszer volt. Akkor jutott eszébe, hogy a vízen lebegő farmokat kellene építeni, amelyeket nem zavarnak az időjárási szélsőségek, az áradások” – meséli az ötletgazda felesége-cégtársa. A rotterdami kikötőben kiszemelt terület amúgy is túl kicsi a nagy hajók fogadására, így a helyi önkormányzat éppen azon gondolkodott, hogyan lehetne azt minél jobban hasznosítani. A lebegő farmtól nem messze például veteményeseket és fóliasátrakat alakított ki egy civil szervezet, ahová a városlakók kijárhatnak kapálgatni és a zöldségekkel ismerkedni, a terményeket pedig a szomszédos kávézóban használják fel. De csirkefarmot és lebegő üvegházakat is terveznek a környékre, vagyis – a hosszú távú városi tervek szerint – sokoldalú élelmiszer-gazdaság települ Rotterdam vizeire.
Beladon
A Beladon lebegő farmjáról a tehenek egy hídon át kisétálhatnak a szárazföldre legelni, de az elképzelések szerint nem fognak, mert lakhelyükön ideális körülmények közt élhetnek: kellemes árnyékot adnak nekik a műfák, amelyekre valódi borostyánt futtatnak, a talaj pedig a legelőkéhez hasonlóan puha lesz. A speciális membrános felület mellesleg azt is lehetővé teszi, hogy a tehenek vizeletét mezőgazdasági hasznosítás végett összegyűjtsék. Miután megtisztítják, ezzel locsolják majd az alsó szinten, mesterséges fénynél termelt lóherét, lucernát és füvet, ami aztán az állatok takarmánya lesz. Erre a területre beengedik majd az érdeklődőket is, már csak azért is, mert ugyan a rotterdami beruházást hasonló lebegő farmok követik majd a világon máshol, de a Beladon az elsőt meg akarja tartani kvázi mintagazdaságnak. Máris tárgyalnak jakartai, New York-i és vietnami érdeklődőkkel, s az uszályokat akár költöztetni is lehet, hiszen elemeikre bonthatók.
„Akit érdekel a Föld jövője, az hajlandó lesz többet fizetni az ilyen helyeken készülő joghurtért” – vetíti előre a magas tej- és tejtermékárakat Wingerden, aki szerint negyven helyett hatvan tehénnel nyereségesebb lenne a vállalkozás, de nem ez a fő cél. „Arra is vigyázunk, hogy a tehenek ne essenek össze a sok tejeltetéstől, semmit nem akarunk túlzásba vinni” – teszi hozzá. A cégvezetők mindenesetre optimisták, és máris egyéb vízi építkezéseken törik a fejüket. Lebegő szállodában már nem tudnak elsők lenni a világban, hiszen e műfajban például Peruban, Brazíliában, Thaiföldön, sőt Szerbiában is megelőzték őket, sőt lebegő stadionok is épültek már floridai, szingapúri helyszíneken. Abban viszont valószínűleg úttörők lehetnek, hogy olyan, vízen úszó stadiont húznak fel, amely egy-egy sportesemény – például egy vizes-világbajnokság – után nem marad kihasználatlan, hiszen szétszedhető és a világ bármely más részén újjáépíthető lesz.
