Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
Az írást a párizsi Le Figaro szemlézi. A nagy francia bankok a szerény jövedelmű és folyamatos fizetési gondokkal, tehát olykor negatív számlaegyenleggel küszködő ügyfeleikre, éves átlagban 300 eurós számlavezetési költséget vetnek ki, miközben jól eleresztett klienseiket csak 34 eurós éves költséggel terhelik. A magazin szerint ezzel a sajátos pénzügyi technikával a francia bankok tavaly 6,5 milliárd eurós bruttó bevételhez, végül nettó 4,9-milliárdhoz jutottak, és ez a jövedelem forgalmuk 30-35 százalékára rúgott.
Miről is van szó konkrétan?
A nagy családokat, tehát az általában szerényebben eleresztett háztartásokat tömörítő országos szövetséggel, francia rövidítéssel, az UNAF-fal együtt végzett célzott felmérés kimutatta: 200 nehéz helyzetben lévő számlatulajdonos közül minden ötödik évente több mint 500 eurós ilyen-olyan büntető költséget fizetett 2016-ban. Bevásárláskor derül ki, hogy a számlára még nem érkezett meg a várt pénz, de a többnapos ünnep előtt fel kell tölteni a hűtőszekrényt. A számla negatívba fordul, de azért lehet a kártyával vásárolni. Csakhogy egy ilyen ügyletért vaskos büntetőtételt számol fel a bank, még többet egy fedezetlen csekkért, de ezek már eltűnőben vannak. Lehet, hogy a villany és a telefonszámla is éppen akkor fut be a bankhoz, amikor a munkahely által utalandó fizetés késik, tehát negatív az egyenleg, de a közműtartozást fizetni kell. Ez megtörténik - büntető költséggel terhelve.
A francia bankokat tömörítő szakmai szövetség egyik illetékese a Le Figarónak nyilatkozva elmondta: a pénzintézetek már bevezettek egy olcsó applikációt, amely SMS-ben időben figyelmezteti a nehéz helyzetben lévő számlatulajdonost. Ez a szolgáltatás csak havi három euró, de a banki szövetség szerint nagyon kevesen, talán a valóban rászorulóknak csak 10 százaléka veszi igénybe. A fogyasztóvédelmi havilap szerint a bankok vélhetően nem tájékoztatják kellő intenzitással klienseiket erről a lehetőségről. Hiszen nekik jobban megéri hagyni, túlköltekezni a számlatulajdonost, mert ez is a banki bevételt növeli. A „Hatvanmillió fogyasztó” című havilap végül megjegyzi: a bankok áldozatai nem a legszegényebbek, hiszen az ő pénzügyeik még nem elektronikus úton, kártyán keresztül intéződnek. Hanem a fix, de szerény jövedelemmel rendelkező legalsó középosztály, amelynek, ha élni és fogyasztani akar, nincs más választása, minthogy kifizesse a bankok által kiszabott ilyen-olyan büntető költségeket.
