Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Véletlenül majdnem nyilvánosságra hozta a múlt héten a zalaegerszegi közgyűlés az Elios-ügyről szóló OLAF-jelentést, de a fideszes képviselők gyorsan észbe kaptak, és a másnapra összehívott rendkívüli ülésen megváltoztatták a szavazatukat. Pedig most az is kiderült: az EU csalás elleni hivatala azt is leírta a jelentésében, hogy Zalaegerszegen hogyan trükköztek. A 24.hu mutatta be az ügy részleteit.
A pályázat előkészítésével az önkormányzat a Sistrade Kft.-t bízta meg – erről a cégről írta azt az OLAF, hogy összeférhetetlen a jelenléte, mert vezetője, Hamar Endre tudomásuk szerint az Elioshoz kötődött. Az előkészítés azért volt fontos, mert gyakorlatilag ekkor dőltek el a feltételek a pályázat kiírásához. Az OLAF szerint az Eliost ezen a ponton hozták előnyös helyzetbe irányított tenderfeltételek révén, továbbá ekkor fért hozzá a cég bizalmas információkhoz, amikhez más pályázók nem.
Az iratok szerint mindössze két hetük volt a jelentkezőknek arra, hogy megtervezzék a város közvilágítását. A leggyanúsabb azonban nem is a rövid határidő.
A tender árazásához meg kellett határozni a piaci árakat, ezt pedig legalább három, egymástól független árajánlatból kellett kiszámolni. Végül épp három árajánlat érkezett, csakhogy az OLAF észrevette, hogy az elvileg független ajánlatok közül kettőt, Horváth Dezső tervezőét és a Villplan Kft.-ét ugyanazon a számítógépen írták.
Szintén legalább három ajánlat kellett a felügyelő mérnököktől. Itt már nem találtak ugyanazon a gépen készült iratokat, azonban Horváth Dezső a három ajánlattevő cég közül kettőben is résztulajdonos volt.
Ahhoz, hogy a projektmenedzsment piaci árát meghatározzák, ismét csak három ajánlatra volt szükség. Itt már kiszúrta a vizsgálók szemét a hiba: mindhármat ugyanannak a cégnek a papírjára nyomtatták. Az önkormányzat ezt később azzal magyarázta, hogy ennek a vállalatnak a feladata volt bemutatni három ajánlatot, köztük a sajátját.
| 16 közbeszerzésből 15 gyanús volt |
| Horváth Dezső neve nem csak itt bukkant fel: amikor az önkormányzat megbízta a Sistrade Kft.-t., hogy készítse el a pályázat tervezetét, ezt ő írta alá független villamosmérnökként, de a kivitelezési tervet is ő írta alá, már az Elios-alvállalkozó Simó Kft. (későbbi nevén SMVH Kft.) nevében. Az ő szerepére az OLAF külön kitért a 24.hu szerint: mint írták, a Simó/SMVH 16 közbeszerzésnél nyújtott be ajánlatot, ebből 15-ben nyomozott a csalás elleni hivatal. Az OLAF szerint az érintett cégek összejátszottak és függetlennek mondott ajánlatokat manipulációra használták, így megemelkedett a közbeszerzés becsült összege és magasabb támogatást tudtak igényelni az EU-tól. |
Az OLAF-nak az is feltűnt, hogy hiába változott minden pályázatnál a legjobb ajánlat ára, a két gyengébb értéke mindig 5, illetve 7 százalékkal volt magasabb, mint a győztesé. Ez ráadásul nem csak a végösszegre volt igaz, hanem az egyes lámpák áraira is.
Az így előkészített pályázat győztese végül az Elios lett, a szerződés 425 millió forintról szólt.
