Az EU-ban garantálják az állampolgárságra tekintet nélküli azonos elbánást, a nyugdíj kiszámításának szabályozása azonban nemzeti hatáskör. Vagyis ha megvan a kellő szolgálati idő, akkor az ember elmehet nyugdíjba függetlenül attól, hogy melyik országban dolgozott, de hogy mennyi nyugdíj jár neki, azt az az ország szabályozza, ahonnan a pénzt kapja.

Magyarországon ha az ember rendelkezik legalább 15 év magyar biztosításban szerzett szolgálati idővel, vagy jogosult a Nők 40 kedvezményre, akkor két ellátást kell kiszámítani: egy nemzeti és egy arányos nyugdíjat, és a két ellátás közül a kedvezőbbet kapja. Ha nincs önálló magyar, független jogosultsága, akkor kizárólag az arányos nyugdíjszámítást kell elvégezni.

Az arányos nyugdíj – magyar nyugdíjrész – kiszámítása az alábbiak szerint történik:

• az összes szolgálati idő és a kizárólag magyar biztosításban szerzett járulékköteles keresetek alapján megállapított átlagkereset figyelembevételével ki kell számítani egy elméleti nyugdíjat, amely során az összes szolgálati időt úgy kell tekinteni, mintha mindet Magyarországon szerezte volna,
• az elméleti nyugdíjnak egy olyan arányú részét számítják ki magyar nyugdíjrészként, ahogy a ténylegesen magyar biztosításban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik.

Az Adózóna kitér egy tavalyi kúriai ítéletre is. Ebben egy olyan nő nyugdíjáról kellett dönteni, aki a Nők 40 kedvezménnyel ment volna nyugdíjba, csakhogy Magyarországon 25, Romániában 15 évet dolgozott, azaz Magyarországon nem volt meg a 40 év munkaviszonya. A Kúria megerősítette: a szolgálati időt összeadhatják, azaz az illető elmehet nyugdíjba, de hogy mennyi pénzt kap, azt csakis az arányos számítás alapján mondhatják meg.

 További részleteket a számításról, konkrét példákkal együtt az Adózónán olvashatnak.