Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Bezár a Liss szódaszifonboltja Budapesten a 8. kerületben - erről a Józsefváros újság számolt be videoriportjában. Az üzlet 1962-ben nyitott ki a József körút és a Baross utca sarkán, eddig túlélte a szénsavas ásványvíz és a szódagépek megjelenését, és - mint a riportból kiderül - a fiatalok szívesen vásárolták a szifont azért is, hogy vodkát töltsenek bele.
Az egy-két literes szifonban készített szóda számára az első komoly érvágást az jelentette, amikor a józsefvárosi boltot is üzemeltető Liss bejelentette: 2018-tól nem váltja vissza patronjait. Azt akkor azzal indokolták, hogy eljárt az idő a patronok felett, amíg 30-40 éve még évente 300 millió darabot adtak el belőle, most csupán 10 milliót – eközben igen munkaigényes ágazatról van szó.
A szomorú hírről ebben a cikkben emlékeztünk meg:
Szódásszifon blues: 2017 legszomorúbb hírének margójára, avagy örökre vége a szódásszifon-életérzésnek
Felgyorsul a szódásszifonok szecessziója, kivonulása az életünkből, a magyar Marcel Proustban egy kallódó szódásszifon kézbevétele után indul majd meg valamikor az emlékezés (buborékos) folyama. Ez itt a szódásszifon blues.
És bár a szódavíz hungarikum, nincsenek könnyű helyzetben azok a vállalkozások sem, amelyek visszaváltható palackban árusítják az általuk töltött szén-dioxiddal dúsított vizet. Róluk három éve készítettünk riportot:
A szódások országa vagyunk, mégis hagynánk, hogy kihaljon a szakma
Visszaváltható palackban, közvetlenül a gyártótól házhoz szállított tisztított, szűrt szén-dioxiddal dúsított víz - ha komolyan vesszük a műanyagmentes életet, a csapvízen kívül talán ez a legjobb választás. A szódavíz ráadásul hungarikum, és azt minden magyar tudja, hogy a fröccs mással nem is jó. A szódások számára mégsem hozott sikert a hulladékcsökkentésre irányuló akció.
