Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Náddal benőtt vízterület, a felszínén zöld nyálka és békalencse. A medencényi méretű mocsár a házak között áll. Az érintett belvárosi területen élő debreceniek minden nap ezt látják az udvarra néző folyosókról és ablakokból, már több mint tíz éve – így kezdődik az RTL Híradójának helyszíni riportja.
Kiderül még belőle, hogy már 10 éve tart ez az áldatlan állapot Debrecen belvárosában és a lehetőségekhez mérten a lakók már elkezdték kitapasztalni a az előnyös és árnyoldalait is a lakótelepi mocsaruknak. Például amikor víz van benne, az jó, mert megtelepednek benne a békák, akik megeszik a szúnyogokat, viszont ha a nagy hőségben kiszárad, az rossz, mert fújja a port a szél.
A mostanra elmocsarasodott terület egy valaha szebb jövő elé néző munkagödör volt, amiből a 2008-as tervek szerint egy 20 ezer négyzetméteres bevásárlóközpontnak kellett volna kinőnie, de csak a parkolóház készült el hozzá, a betemetetlen munkagödröt meg egy idő után visszahódította a természet.
„A madarak költenek itt, aztán rengeteg a szúnyog, a szúnyoglárva és hát az a rész eláztatta a háznak ezt a részét, illetve a háznak az ideeső részét” – mutatta az egyik lakó. A többi ott élő szerint sem tett jót az épületnek a mocsár, mutatják is az oldalán a repedéseket, a pincében meg a támasztékokat.
A mostani tulajdonos a korábbi cégtől a hiteltartozásuk fedezeteként szerezte meg a területet. Azt írták, rendszeresen karbantartják a területet, például fákat vágattak ki nemrég. Az még tervezés alatt van, mi épül ide, de lakóházakban gondolkoznak. Éppen emiatt nem temetik be a munkagödröt, mert ha elkezdődne az építkezés, nem érné meg nekik egy újabbat kiásni. A mocsár, és a lakók tehetetlensége tehát marad.
(Képünk illusztráció)
