Miért veszélyes halogatni a digitalizációt? Cégvezetőként ezeket érdemes átgondolnia!
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
Az Európai Parlamentben szokatlanul kis többséggel, de elfogadták azt a jogszabály-módosítást, amely a jövőben szigorúan szabályozza az ipari és mezőgazdasági termelés kibocsátását. A kibocsátási irányelv (IED) módosításában nem csak káros anyagokról van szó, a mostani szabályozás kritikus pontja például a vízfogyasztás meghatározása, amely Magyarországon az akkumulátorgyártás miatt lesz kulcsfontosságú. Ez az ágazat egyébként a nyersanyag-kitermelő ipari üzemek mellett most került be a szabályozásba.
A vízfogyasztáshoz hasonlóan a direktívában korlátozzák a hulladékkibocsátást, célértékeket szabnak meg az erőforrások, az energiahatékonyság és a nyersanyag-felhasználás esetében is.
A jogszabályt az uniós tagállamok kormányait tömörítő Tanácsnak is jóvá kell hagynia, a tagállamoknak ezután 22 hónapjuk lesz arra, hogy megfeleljenek az irányelvnek.
A szabályozás talán legvitatottabb pontja az, hogy hatálya alatt maradtak vagy bekerültek mezőgazdasági létesítmények is. Az új elem a 350-nél több állatot számláló sertéstelepek bevonása, ezalól csak az extenzív vagy ökológiai tartás a kivétel. A baromfi esetében a jogszabály a több mint 300 darab tojótyúkot vagy 280 darab brojlercsirkét tartó gazdaságokra vonatkozik, míg a sertést és baromfit egyaránt tartó gazdaságok esetében ez a határérték 380 egység lesz.
A kompromisszum részeként az Európai Bizottság ígéretet tett arra, hogy 2026 végéig felülvizsgálja az irányelvet, ennek során pedig döntenek arról is, hogy leválasztják-e az agrártermelőket az ipari szereplőkről, illetve hogy kell-e újabb intézkedéseket hozni az állattenyésztésben, például a marhatelepek bevonásával – mondta el magyar újságírók előtt Radan Kanev néppárti EP-képviselő, a téma parlamenti jelentéstevője.
A bolgár politikus kiemelte: a szavazás tétje nemcsak az volt, mekkora szennyezést bocsát ki az európai ipar és mezőgazdaság, de az is, hogy eközben mennyire sikerül megőrizni ezeknek a szereplőknek a versenyképességét az Európán kívüli szereplőkkel szemben. Az akkumulátorgyártás esetében például a legjobb elérhető technológia alkalmazását tűzik ki célul, ennek figyelembevételével határozzák majd meg pontosan a határértékeket, ám ennek meghatározása évekig is eltarthat, addig a kérdést tagállami hatáskörben oldhatják meg. Az akkumulátor-összeszerelés viszont nem került be a szabályozás alá.
Az is kérdés, hogy ez a szabályozás hogyan illeszkedik az uniós fenntarthatósági törekvéseket összefogó Zöld megállapodáshoz. Kanev ezzel kapcsolatban arról beszélt: látni kell, hogy amikor a Bizottság 2019-ben a Green Dealt bemutatta, még ezermilliárdos nagyságrendű beruházások támogatását ígérte Ursula von der Leyen, ez az összeg aztán százmilliárdosra apadt, a Covid után pedig a pénz nagy részét a nemzeti kormányokra bízták, és a tapasztalatok szerint azok inkább a helyreállításra koncentráltak, a megállapodás másik fő eleme, az európai gazdaság ellenálló képességének és fenntarthatóságának az erősítése, uniós nyelven reziliencia háttérbe szorult. A szabályozói oldalon pedig inkább a szigorítással foglalkoznak, de kevés a friss pénz támogatásra – miközben Washington vagy Peking jelentős összegeket bocsátott az ottani gazdasági szereplők rendelkezésére hasonló célokból. A végeredmény pedig az, hogy amíg Európa az innováció élén jár, a tömegtermelés Kínában van, nem itt – jegyezte meg Kanev, utalva például arra, hogy a napelemek esetében például a kínaiak Európából importált technológiával uralják le az egész világot.
