A Flick-gyűjteményt kevesen látták még, de a világ egyik legértékesebb magángyűjteményének tartják. Megtalálhatók itt a művészettörténetben már méltó helyükre került alkotók (Mondrian, Giacometti, Picabia), egy részét pedig a még kanonizálásra váró műalkotások teszik ki.



Ám nem a művek, hanem a gyűjtő személye miatt támadt politikai vihar. Friedrich Christian Flick az unokája annak a Friedrich Flicknek, aki fegyvereket gyártott Hitler hadseregének, gyáraiban körülbelül 50 ezer kényszermunkást foglalkoztatott, s az árjásítási program révén is jelentős vagyonhoz jutott. Flicket a nürnbergi perekben hét év börtönbüntetéssel sújtották, de idő előtti szabadulása után a megmaradt vagyonból újabb vállalatbirodalmat épített fel.



Salomon Korn, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnökhelyettese szerint ehhez a vagyonhoz vér tapad. Korn azt a kérdést is feltette, hogy legközelebb Berlinben talán a műtárgyakhoz vonzódó náci vezér, Göring gyűjteménye lesz-e majd látható. Friedrich Christian Flick tagadja a vádakat, tagadja, hogy vagyona kétes eredetű lenne. Bár nem fizetett be az egykori kényszermunkások kárpótlási alapjába, alapítványt hozott létre a rasszizmus, az intolerancia és az idegengyűlölet ellen.



Azzal, hogy személyesen a német kancellár, Gerhard Schröder is elfogadta a megnyitóra szóló meghívást, a Flick-kiállítás még inkább politikai színezetet nyert. Schröder kulturális minisztere, Christina Weiss szerint a Flick-kiállítás körüli vita álvita, nem a művészetről, hanem a lezáratlan német múltról szól s hozzátette, hogy „az összes német vállalat a náci államban is működő cégek utóda.” (MTI)