Esterházy Péter és Tar Sándor írásaiból Bezerédi Zoltán és Bán János adnak elő részleteket.

“Egyszer volt, hol nem volt, orális közösülésen innen, szodomián túl, ott, ahol a kurta farkú Kékszakállú túrt, élt egyszer egy kelet-, illetőleg kelet-közép-európai Kékszakállú, egy centráljurópblaubart. Boldogan élt, míg meg nem halt. Erről tudnék még mit mondani.”

(Esterházy Péter)

“Először engem löktek az utcára, fél év múlva az asszonyt is, pedig úgy tudom, van valami rendelet, törvény, hogy őt nem lehetett volna. A másik meg azt mondja, hogy csak akkor, ha egyedül neveli a gyereket, szóval nem tudom. De hogy nincs jól sehogyse, az biztos. (…) Egyszóval úgy maradtunk a két fiammal hárman, kétnapi levessel a hűtőben, a fejemben meg tengernyi gond. Mindenekelőtt az, hogy nem szabad hagyni, hogy a fiúk elkedvetlenedjenek, hisz’ akkor szeretem őket a legjobban, mikor vidámak, nevetősek, ha pimaszok, akkor is. Mondom nekik, na, fiúk, akkor most már szabadok vagyunk! Miénk a világ, mindent szabad. Mindent?”

(Tar Sándor)

Katona József Színház/Sufni, szeptember 7., 19.30