A nagy aukciós házakban kivétel nélkül pazar kínálatból lehetett válogatni, mert magyar festészet XIX-XX. századi remekművei kerültek kalapács alá.

Munkácsy még mindig biztos befutó, bár olyan magasságokba nem szárnyal a festő műveinek ára, mint egy-két évvel ezelőtt. (Mint ismeretes, tavaly a Mű-Terem Galéria árverésein a Poros út 220, a Baba látogatói 160, míg a Dülő szénásszekér 60 millióért kelt el.)

Most a Kieselbach Galéria árverésén a Ne Sírj című, száz éve külföldi magángyűjteményben tartott, nagyméretű képet a kiinduló 12 millióról "csak" 22 millióra verték fel, míg a Mű-Terem Galériában a 15 milliós Tanterem megduplázta az árát.

Az idei karácsonyi aukciókon a legnagyobb összeget Rippl-Rónai műért adták: 44 milliós leütési árat ért el a festő Anella és Lazarine a virágok közt című "kukoricás" képe. De volt akució, ahol két Rippl-Rónai festmény is visszamaradt.

Csökkent az érdeklődés a korábbi sztárok, Szőnyi, Csók István, Czóbel Béla, Egri József, Kovács Margit, de még Gulácsy Lajos, vagy Scheiber Hugó művei iránt is.

Egyes jelek arra utalnak, hogy az árverező közönség érdeklődése a Nyolcak művészcsoport, a XX. század eleji kubista, kísérletező festők vásznai felé fordult volna. A legnagyobb növekedést éppen Galimberti Sándor kubista kísérlete, egy merész perspektívájú csendélet produkálta: 5 millióról indult, s 37 millióval ütötték le.

Két árverésen is kínáltak Kassák Lajos képarchitektúráiból: az egyik tétel ára Kieselbachnál 14 millióról 16 millióra emelkedett, míg az árverési piacon most feltörekvő Belvedere Szalon árverésén a négy hasonló, 9,5 milliós kikiáltási árú Kassák-alkotásból kettő kelt el ezen az áron.

Új területtel kísérletezett - nem sok sikerrel - az ugyancsak feltörekvő Abigail Galéria. A XVII-XVIII. századi grafika felé nyitott, de Magyarországon még nem alakult ki a műfaj új gyűjtői köre, pedig a háború előtt legendás grafikai gyűjtemények voltak Magyarországon. Nincs különösebb érdeklődés a régi külföldi mesterek alkotásai iránti sem. Ritkaság számba menő XVII-XIX. századi festmények, szobrok maradtak vissza, vagy keltek el a leütési árat alig meghaladó összegért a Nagyházi Galéria és a BÁV árverésén.

Még mindig jó befektetésnek bizonyulnak a Zsolnay kerámiák. Több galéria is foglalkozik forgalmazásukkal. A Dorotheum, a legnagyobb bécsi árverőház is magasra értékeli a Zsolnay edényeket, Magyarországon pedig csaknem minden tétel kikiáltási ár fölött talált gazdára.

Az idei téli árverések azzal a tanulsággal szolgálhatnak, hogy ha szerény mértékben is, de egyfolytában nő a hazai gyűjtői kör, továbbá hogy újra kiderül: magyar művész munkái itthon érnek a legtöbbet.