Truman Capote soha nem publikált, megsemmisültnek hitt kézirata bukkant fel egy New York-i árverésen. Capote 1943-ban kezdte írni a regényt, amikor a The New Yorkernél dolgozott. A laptól hamar elbocsátották és visszaköltözött az Alabama állambeli Monroeville-be, ahol felnőtt. Ott akarta befejezni a regényt, de a környezet nem táplálta írói vénáját, ezért úgy döntött, félreteszi.

"Bezárkóztam a szobámba, a Nyári átkelés kéziratát elsüllyesztettem a komódfiókba, elővettem egy csomó ceruzát, papírt és ruhástól ágyba bújtam. Ezután patetikus optimizmussal megírtam a Más hangok, más szobákat" - idézi az írót életrajzírója, Gerald Clarke.

A regény 1948-ban jelent meg és az elsőkönyves Capote nemzetközi hírnévre tett szert. A könyv bevételei lehetővé tették számára, hogy utazzon, hosszabb időt töltsön Európában, Észak-Afrikában. Vándorlásai során azonban hosszú ideig magával cipelte a Nyári átkelést. 1949-ben még egy selyemöltönyt is csináltatott magának annak örömére, hogy végre sikerült az egyharmad részét megírnia. Aztán kételyei támadtak: túl egyszerűnek, túl felszínesre kezdte látni a témát. A regényről végképp 1950-ben, Taorminában mondott le. Akkor írta meg a Fűhárfát. Egy nőismerősének később a következőket írta: "A Nyári átkelést összetéptem. Soha nem sikerült befejeznem."

Valójában a kézirat sértetlenül megvolt a hosszú ideig brooklyni lakásában egy ládában. A lakásra egy fiatal író vigyázott, míg Capote Svájcban dolgozott a Hidegvérrel című művén. 1966-ban, miután a könyvön meggazdagodott, Capote lezárta lakását és a tulajdonossal közölte: a benne lévő tárgyakra nincs szüksége. A ládát a kézirattal együtt a házmester szedte ki a szemétből.

A Nyári átkelés négy, egyenként 200 oldalas füzetből és 90 lap javításból áll. A Sotheby's szakértője szerint olyan, mint az Álom luxuskivitelben próbaregénye lenne. Megtalálását kiemelkedő irodalmi eseménynek tartja, mert mivel Capote megszakításokkal, hosszú ideig írta, nyomon követhető benne "a nagy író fejlődése".

Életrajzírója szerint az előkerült művet nem kellene kiadni, mert az író maga sem gondolta publikálásra érdemesnek, bár írók és kutatók számára érdekes lenne.