Nincs fülünk a kortárs zenére?

A Mi a Zene 2005-ben? címet viselő eseménysorozat (vitaestek, pályázat, workshop) célja, hogy a nem feltétlenül telt házas, ugyanakkor igényes és fontos zenei élményt adható fesztiválok, események lehetetlen helyzetére felhívja a figyelmet. Hogy elgondolkodtasson arról, hogy miért nem nyitott az innovatív, új zenékre a közönség, a média? Az oktatásban miért állunk meg a klasszikusoknál?  Hogyan is várható el a jó zenei ízlés, ha alig valami segíti annak kialakulását?

A Mi a zene 2005-ben? kérdésre már megpróbált válaszolni a szakértőkből, szervezőkből és újságírókból álló meghívott társaság a vitaest szeptemberi első „felvonásában”. A hosszú és komoly beszélgetésen az érintettek felvázolhatták a zenei főáramon kívül eső zenészek és zene helyzetét, a lehetséges alternatívákat.

A mostani alkalommal a közönséget szeretnénk a középpontba helyezni, hogy ők is elmondhassák véleményüket, gondolataikat a témával kapcsolatban.

Az este 7-kor kezdődő beszélgetést követően Raphael Lostak koncertjére kerül majd sor. A belépés ingyenes.

Végezetül álljon itt a szeptemberi vitaestet indító Nun András (Ultrahang Alapítvány) leveléből két idézet, amely izgalmas felütés a zenekultúráról szóló vitasorozat újabb fordulójához. 

“…A magyar közönség, zenekultúra minden valószínűség szerint veszít, ha nem találkozik egy fontos, valódi téttel bíró produkcióval. Jó ideje Budapesten jóformán csak tét nélküli, vagy zeneinek álcázott társasági rendezvények kerülnek megrendezésre, tisztelet a néhány üdítő kivételnek. Egy érdektelen, a mai zenei törekvéseket nem reprezentáló zenekar, lehet ugyan teltházas és 'tuti buli', de ettől még tét nélküli marad. (…) Bármennyire is túlzásnak tűnik, minden ilyen esemény távolabb lök minket attól a vágyott kultúrkörtől, zenei vérkeringéstől, amely felé igyekeznünk kellene, és amelyhez Zágráb és Ljubljana, de még Pozsony is, a háborúból és ostromállapotból éppen csak kilábaló Belgrád is sikeresebben csatlakozik.”