A Grammy-hírességek közé választották Ray Charles "America The Beautiful", Bing Crosby "Brother, Can you Spare a Dime?" Billie Holiday "Embraceable You" és a Rolling Stones "Let It Bleed " című albumát.

Olyan lemezek válhatnak Grammy-halhatatlanná, amelyek megjelenése óta legalább huszonöt év eltelt, s valamikor megkapták a legrangosabb zenei kitüntetést.

A Grammy Hall of Fame (Halhatatlanok Csarnoka) a hangrögzítő művészetek és tudományok nemzeti akadémiája által működtetett intézményrendszer egyik fontos része. A dicsőségcsarnok "működtetésével" az a szakma célja, hogy felhívja a figyelmet a zenetörténet e mesterdarabjaira. A jeles felvételek kiválasztása mindenkor a hanglemeziparban elismert szakemberek feladata.

Akárcsak a Grammy-díjak odaítélésénél, itt is figyelembe veszik az összes fontos műfajt, vagyis a komolyzenét is.

A Grammy dicsőségcsarnokba a mai napig 659 lemez került be, több mint háromszor annyi, mint a Rock and Roll hírességei közé. (Ez utóbbi egyébként az előadókat tünteti ki.)

A már említett lemezek mellett halhatatlan mostantól többek között Louis Armstrong "All of Me", Bob Marley " No Woman, No Cry" Frank Sinatra "One For My Baby" Henry Mancini "Peter Gunn", Count Basie együttesének "Lester Leaps In" cmű albuma.

A halhatatlansághoz elegendő ugyan a 25 év, de a most "beavatott" lemezek között több olyan van, ami ennél sokkal régebben jelent meg. Arthur Collins és Byron Harlan "Alexander,s Ragtime Band"-je 1911-es, Al Johnson és Gene Austin "Bye Bye Blackbird"-je egy híján nyolcvan esztendős. Les Paul és Mary Ford Vaya Con Dios című lemezét jó ötven éve adták ki, Bob Marley, a Rolling Stones és Ray Charles korongjai pedig nem sokkal több mint harminc éve készültek.