A néptáncosoknak nem lesz új fellépőruhájuk, a keramikusdiákoknak nem lesz elég agyag a munkájukhoz, az eddig jól működő művészeti csoportok felbomlanak - aggódnak az alapfokú művészetoktatásban dolgozók. Ilyen következményekkel járhat az érintettek szerint e képzési forma állami támogatásának csökkentése. Az idén ugyanis egy-egy művészeti oktatásban részt vevő tanuló után csupán 59 ezer forintos normatívát fizet az állam, szemben a tavalyi 68 ezer forinttal.

Bár az oktatók panaszkodnak, az új fejkvóta akár sikernek is tűnhetne. A 2005-ös költségvetés tervezetéhez benyújtott módosító indítványokról szóló szavazások második körében ugyanis azt a tavaly december elején elfogadott - a költségvetési bizottság által jegyzett - javaslatot írták felül, amely 43 600 forintban határozta meg a 400 ezer gyereket és pedagógust érintő művészeti oktatási normatívát. A "kármentés" az utolsó módosítást az önkormányzati

Művészeti iskolák - csak papíron? © Marton Szilvia

bizottság elnökeként aláíró Kovács Zoltán (Fidesz-MPSZ) szavai szerint különösen sikeresnek mondható, ha azt vesszük, hogy a kormány eredetileg 58 ezer forintos normatív támogatással számolt a közoktatás rendszerében 1993-ban megjelent művészetoktatás esetében (a zeneművészeti képzés évi 105 ezer forintos támogatása végül is nem változott).

Továbbra sem látják azonban optimistán a jövőt az érintett intézmények vezetői, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete pedig aláírásgyűjtést kezdeményezett az állami támogatás csökkentése miatt.

Az egy főre jutó 59 ezer forint szerintük lehetetlen helyzetbe hozza az egyébként a közoktatáshoz hasonló, kidolgozott oktatási program szerint működő iskolákat, amelyek - saját meghatározásuk szerint - elsősorban művészetszeretetre és életismeretre oktatják növendékeiket, nem pedig bizonytalan jövőjű művész- és sztárpalántákat nevelnek.

"Nem azonnal, egy kicsit késleltetve csukjuk be a kapukat" - reagált a "visszamódosítás" eredményére Gubányi György István, a Cilinder Alapfokú Művészeti Iskola tanára, az aláírásgyűjtés egyik szervezője. Szerinte a tavalyi 68 ezer forintos normatíva inflációval emelt összege lenne az a minimális támogatás, amellyel még fenntartható az alapfokú művészetoktatás. A HVG által megkérdezett művészeti iskolák egy része az állami támogatás csökkentése nyomán még ki tudja fizetni a tanárok kötelezően megemelendő bérét és az intézmény fenntartási költségeit is, ám fejlesztésre már egészen biztosan nem futja. A kilenc éve működő Sándorfalvi Alapfokú Művészetoktatási Iskolában viszont súlyos anyagi gondokat okoz a támogatás csökkentése. Itt például már a közalkalmazotti bértáblának megfelelő tanári fizetéseket is csak súlyos lemondások árán tudják majd kigazdálkodni.

A támogatás csökkentését a kormány azzal "ellentételezi", hogy az idén az alapfokú művészoktatásban részt vevő tanulók szülei is kötelesek hozzájárulni a költségekhez, mégpedig az állami normatíva 20 százalékának erejéig. Ez azonban az iskolák szerint csak tovább rontja a helyzetet, hiszen a tanárok tapasztalata szerint a pár ezer forintos költséget sem vállalja majd a szülők többsége. A kötelezően előírt költségtérítés - Gubányi szerint valójában tandíj - miatt pedig a hátrányos helyzetűek veszítik el a művészeti képzés lehetőségét, vagyis csorbát szenved az esélyegyenlőség is.

A művészeti iskolák száma rendkívül dinamikusan (2003-ban 12 százalékkal) növekedett, legalábbis papíron - indokolta a támogatás csökkentését Arató Gergely (MSZP), az Oktatási Minisztérium (OM) politikai államtitkára, hozzátéve: tapasztalataik szerint nem mindig áll valódi munka a támogatások felvétele mögött. "A cél az, hogy ne érje meg fiktív művészeti iskolákat alapítani" - mondta Arató, aki úgy véli, a kieső forrást pótolják majd a szülők által fizetett költségtérítések. Az államtitkár szerint nem igaz, hogy a rászorultak kiesnek ebből a képzésből, hiszen azok után, akiket a jegyző családi körülményeik, szociális helyzetük miatt védelembe vett, illetve akikre rendszeresen folyósítanak gyermekvédelmi támogatást, továbbra sem kell fizetniük a szülőknek.

Az OM-ben egyébként biztosak abban, hogy a szülők mindenhol fizetni fognak, pontosabban ott, ahol úgy érzik, van is miért. Vagyis a gazdasági versenyre bízzák a szelekciót a művészeti iskolák között. Leginkább azért, mert sem a szaktárca, sem pedig az önkormányzatok nem tudják ellenőrizni, valójában milyen minőségű oktatás folyik egy-egy iskolában.

Bár a bizonyítás nehézségeire hivatkozva konkrét iskolákról senki nem beszél, a HVG tudomása szerint 2000 novembere óta folyik nyomozás több iskola ellen. A gyanú szerint meg nem tartott órákért, művészeti képzésben valójában nem részesült gyerekek után vettek fel állami támogatást például olyan budapesti, halásztelki és szigetszentmiklósi iskolákban, amelyek fenntartója az Alapítvány a Művészetek Oktatásáért nevű civil szervezet (HVG, 2002. március 2.). Hogy vannak olyan intézmények, amelyek a jogszabályi kiskapukat kihasználva csak pénzt akarnak keresni, nem pedig oktatni, azt Ember Csaba, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke is elismeri. Ugyanakkor szerinte a szigorúbb szakmai ellenőrzést nem helyettesítheti a támogatásmegvonással történő általános szankció. A hosszú távú és minden fél számára megnyugtató megoldás persze az OM szerint sem a költségvetési szigorítás - ismerte el az oktatási államtitkár. Éppen ezért a tárca hajlandó tovább tárgyalni arról, milyen szakmai kritériumok alapján dőljön el a jövőben, hogy melyik intézmény mennyi állami támogatást kap.

PÁLMAI ERIKA