A zsidó naptár szerint tisri hónap elseje és másodika a zsinagógai újév, a zsidó hagyomány szerint a világ és az ember teremtésének évfordulója, amikor az ember teremtett voltára és Istentől való függőségére is emlékeznek. A héber kalendárium szerint Jahve 5767 éve határozta el, hogy megteremti a világot. (A zsidó hittudósok, hogy ne mondjanak ellent a tudományos tételeknek, amelyek szerint a világegyetem már több százmillió éves, átértelmezték a teremtésről szóló bibliai idézeteket. A világ teremtése tehát mégsem 24 óra alatt, hanem hosszú-hosszú évek alatt történt – mondják. A zsidó naptár szerint négy újév van, ezek közül a legjelentősebb a zsinagógai újesztendő.)

A Rós Hasána kifejezés szó szerint azt jelenti: az év feje, ezen felül illetik még a Jóm truá (a kürtharsogás napja), a Jóm hádin (az ítélet napja), a Jóm diarichtá (hosszú nap), Jóm hárát olám (a világ születésnapja), a Jóm hákeszen (az eltakarítás napja) névvel is. A zsidó újév napja (lévén a zsidó naptár luniszoláris, azaz a Hold és Nap szerinti naptár) mindig újholdra esik. Ez a lelki számvetés, önvizsgálat, az ima időszaka, amikor a Talmud szerint minden élőlény elvonul Isten előtt, aki megítéli őket a következő esztendőre. Mivel a közepesek még kapnak haladékot, hogy megjavítsák magukat, a hithű zsidók e napon visszagondolnak az elmúlt évben elkövetett hibáikra és tévedéseikre, az őket ért kísértésekre. Ugyancsak az újév napján adnak hálát a Mindenhatónak, amiért egész éven át megóvta őket a balszerencsétől és a rossztól.

A nappal kapcsolatos bibliai előírás a sófár megfújása: ez eredetileg kosszarv, amely az Ábrahám által feláldozni kívánt fia helyett kapott kosra emlékeztet. A zsinagógában a sófár megfújása előtt áldást mondanak, a hívőknek legalább száz hangot kell meghallgatniuk. (A hagyomány szerint a sófár hangja hallatszott a sínai kinyilatkoztatás alkalmával, s ez a hang jelzi a Messiás eljövetelét is. Az 1967-es arab-izraeli háború idején is a sófár megfújása jelezte Jeruzsálem újraegyesítését.) Az ünnep Izaelben és a diaszpórában is két napig tart.

A Rós Hasánát megelőző hónap már a megtérés jegyében telik, szokás ilyenkor jókívánságokat küldeni és az év közben tett fogadalmakat feloldani. A nap előestéjén fehér ruhákba öltöznek, és a zsinagógában is a fehér szín az uralkodó. A zsidó újévi asztalon datolya, gránátalma, tök, csicseriborsó és póréhagyma található, mert ezek a termékeny és gyorsan fejlődő növények a kabbala szerint a szerencse jelképei. Nem hiányozhat az ünnepi asztalról a hal fejével együtt, továbbá a mézes alma, amely kellemes és vidám évet hozhat, s a máskor sós és hosszúkás kalács (barhesz) is kerek és édes. Rós Hasánát sok helyen olyan dologgal töltik, amelyet egész évben végezni akarnak, így éjszaka nem alszanak (nehogy elaludják a szerencséjüket), hanem imák és vallásos énekek hangzanak fel.

Közép-Európában, így Magyarországon is a zsidóság érdekes szokást gyakorol Rós Hasána első napjának - vagy ha az a nyugalomnapra esik, akkor a következő nap - délutánján: a Táslich szertartást. A kenyérmorzsát összegyűjtik és délután beleszórják egy folyóba - így szimbolikusan vízbe vetik a bűneiket, ezáltal tisztán kezdhetik meg az új esztendőt.

Rós Hasána után tíz nappal tartják a legnagyobb zsidó ünnepet, a Jóm Kipúrt, ezt az időszakot tíz bűnbánó napnak nevezik, amikor mindennap különleges bűnbánó imákat kell mondani. A tíz napra eső szombat a megtérés szombatja. Jóm Kipúr a nagy megbocsátás napja, amikor Isten feljegyzi az élet könyvébe azoknak a zsidóknak a nevét, akik az új esztendőben is élhetnek.