Bottoni az 1976-ban Kolozsváron elhunyt költő élettársa, Nagy Mária és öccse, Szilágyi Kálmán által aláírt közleményt tett közzé pénteken a romániai magyar sajtóban, amelyben ismertetik a romániai levéltárakból Szilágyi Domokos nevét viselő jelentéseket. Ezek közül egyesek terhelő bizonyítékoknak számítottak 1959-ben a Bolyai Egyetem több oktatójának és diákjának letartóztatásában, illetve kényszermunkára ítélésében. A neves költőt később a Securitate azzal is megbízta, hogy jelentéseket írjon Páskándi Géza íróról és Szász János újságíróról. A napvilágra került dokumentumok szerint a skizofréniában szenvedő, életének saját kezével véget vető Szilágyi Domokos  "Balogh Ferenc" fedőnéven működött együtt a román állambiztonsági szervekkel. 

A közlemény szerint  "Balogh Ferenc" tevékenysége 1958 és 1965 között két jól elkülöníthető szakaszban dokumentálható. 1958-ban a költő 13 írásos, ebből két kézírásos jelentést adott a Kolozs tartományi, illetve 1965-ben a bukaresti állambiztonsági szerveknek. 

Szilágyi Domokos 1957 tavaszán került a Securitate látókörébe: 1956 októberében, mint a Bolyai Tudományegyetem másodéves magyar szakos hallgatója, egyetértett a magyar forradalom követeléseivel. Álláspontját magánbeszélgetésekben és gyűléseken is kifejtette. 1957 márciusában széles körű nyomozás indult a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem azon hallgatói és fiatal tanárai ellen, akik a legaktívabban vettek részt a magyar forradalom melletti megmozdulásokban - áll a közleményben. 

Egy korábbi, szintén 1957-es irat szerint - folytatják a dokumentum szerzői - Szilágyi Domokos barátnője, a Bolyai-egyetemen tanuló Várady Emese is bekerült a nyomozás alatt álló csoportba. Noha  "Balogh Ferenc" hálózati dossziéjának hiányában nem dokumentálhatók a beszervezés körülményei és indíttatása, feltételezhető, hogy Szilágyi Domokost nemcsak a saját szabadsága elvesztésével fenyegethették meg, hanem barátnőjével is zsarolhatták - áll a közleményben. 

Szerzői hozzáteszik: a jelentésekben helyenként az elítéltekkel szemben megtalálható súlyos vádakkal kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy ezek valóban Szilágyi Domokostól származnak-e vagy kihallgatóitól.   

"Ha végletekben fogalmazok, karriert is lehetett építeni besúgásból, és belehalni is lehetett. Szisz az utóbbit tette" – összegezte véleményét a Krónika című napilapnak a nyilvánosságra került adatokról Nagy Mária, a költő élettársa.

Sokkal kevésbé elnéző az értékelésben Boros Zoltán, a Román Televízió magyar adásának volt főszerkesztője, Szilágyi Domokos egykori évfolyamtársa, albérleti lakótársa.  Sajnos, Domokos nemcsak afféle kicsi besúgó, hanem ügynök volt, akit feladatokkal lehetett megbízni” – magyarázta Boros, aki egy televíziós film készítése során találkozott egykori évfolyamtársa jelentéseivel. 

Dávid Gyula kolozsvári irodalomtörténész szerint Szilágyi életműve ettől nem veszít jelentőségéből, csak olyan felhangokat kap, amelyekkel az irodalomtudománynak valamit kezdenie kell. 

Szilágyi Júlia kolozsvári irodalomkritikus, a költő egykori évfolyamtársa, noha nem vonja már kétségbe a borzasztó tényt, de ezt egyáltalán nem tudja az ő jellemképletébe beilleszteni. "Csak egy tragikus kényszerhelyzet okozhatta a botlását. Úgy zsarolták, hogy nemcsak róla volt szó. (..) Az ő betegeskedései, a testi, lelki elesettsége, az öngyilkossága most már egészen más összefüggésbe kerül" - fogalmazott Szilágyi Júlia a Krónikának.

Varga Andrea Romániában élő magyarországi történész viszont fenntartásait fogalmazta meg az üggyel kapcsolatban az Új Magyar Szó című lapnak. Hangsúlyozta: kutatásai során eddig nem találkozott olyan esettel, amikor a Securitate skizofrén személyt szervezett volna be.