Galéria, amely dacol a válsággal

Ez alkalommal a kiállítást is a Ráday utcában rendezték meg. Az albummal együtt látható Fabricius Anna 'A' csoport című tárlata is, a bemutatott új fotósorozat darabjai közül néhány azonban az ezt megelőző széria, a Magyar szabvány felvételei közé tartozik. Az egyiket tehát a másik folytatásának tekinthetjük, már csak azért is, mert mindkettő hasonló problematikát jár körbe: szűkebb értelemben véve az egyenruha és az egyéniség – tágabban a társadalmi identitás és a szubjektum kérdéseit.

Fabricius Anna: 'A' csoport /2007-08, C-print, fára kasírozva © Műértő

Fabriciust már jó ideje foglalkoztatja a társadalmi szerepek és csoportok viszonya az egyénhez. Hol egyedül, hol csoportosan játszatja el képei alakjaival a gyakran sztereotip szerepeket: a gyermekéért mindenre képes anyát (Háztartási anyagtigris), a házi Madonnát (Szobaszentek) vagy éppen a tradicionális lovas foglalkozások űzőit (Lovagok és lovarnők). A felvételek szigorúan előre kitalált, néhol rajzzal is leskiccelt beállított jelenetek, a nézőnek eszébe sem jut ezeket fotókként, azaz a pillanat egy töredékeként, a valóság egy-egy szeleteként nézni. Sokkal inkább azt keresi tekintetük: mire megy ki ez a színház?

A Magyar szabvány képei látszólag azonos foglalkozású emberek csoportjait mutatják: ápolónőket, tűzoltókat, henteseket, bírákat. Mindegyik felvételen a foglalkozás öt, uniformisba öltözött képviselője látható, a lehető legreprezentatívabb testtartásban és környezetben.

Fabricius Anna munkája © Faur Zsófi Galéria

A képek láttán nem nehéz a nagy előképre, August Sanderre asszociálni, aki mintegy nyolcvan éve kísérelte meg a különböző társadalmi osztályok, földrajzi régiók és foglalkozások archetípusait portréfelvételeken megragadni. Az azóta eltelt időszakban a művészeket újra és újra foglalkoztatta és foglalkoztatja az egyéniség és a csoporthoz tartozás kérdése. A XX. század második felétől megfigyelhető a közösségek felbomlása, az egyre nagyobb mértékű individualizáció. Korunk embere számára az értékek és stílusok sokaságában komoly kihívás saját identitásának meghatározása, életstratégiájának megfogalmazása. Így az identitáskeresés a kortárs művészetnek is egyik fő témája.

A kortárs fotósorozatokon, a társadalom kiemelt csoportjait vizsgáló képeken megfogalmazódik a kérdés: mit jelent a csoport fogalma, illetve milyen jelentősége van az ember életében? Mennyire jelent erős köteléket egy adott közösséghez való tartozás, és hol vannak a csoportok közötti átjárhatóság határai – ha vannak egyáltalán? Fabricius Anna ezeket a kérdéseket teszi fel, amikor képei szereplőit pózokba merevíti, néhol pedig maga is beáll közéjük.

„A” csoport című sorozatán még közelebb megy a csoportképzés jelenségéhez azáltal, hogy a képkészítés folyamán teret enged a véletlennek. A pózolás előtti vagy utáni spontán gesztusokat megragadva keresi kamerájával az emberek közötti láthatatlan összekötő szálat – mindezt úgy, hogy meghagyja őket önálló egyéniségeknek. (Megtekinthető július 30-ig.)

Böröczfy Virág