Eötvös Péter: Radames
január 27., MÁO próbaterem

Münchenben a Staatsoperben februárban tartják Az ördög tragédiája ősbemutatóját; ugyancsak a bajor fővárosban játszották a Három nővért, amelyet márciusban a koblenzi városi színház is műsorra tűz. Az angyalok Amerikában londoni bemutatójára szintén tavasszal kerül sor. Vilniusban és Chemnitzben ismét adják a Szerelemről és más démonokról című operát. A chemnitziek ígért budapesti vendégjátéka pénzhiány miatt sajnos elmarad a tavaszi fesztiválon. Nem úgy Kölnben, Strassbourg-ban és Mulhouse-ban, ahol ebben az esztendőben szintén bemutatják a darabot. Varsóban pedig a Lady Sarashinát ismerheti meg a közönség. Egy magyar zeneszerző európai megbecsültségéről tanúskodik ez a lista.

A Filharmónia Budapest a 2009-es Bartók Szeminárium és Fesztivál karmesterkurzusára kérte föl Eötvöst. Szombathelyen más művei mellett játszották a Radamest is Almási-Tóth András új rendezésben. A siker arra indította a Filharmónia Budapestet, hogy az előadást megismételje a Korunk Zenéje sorozatban. Az októberi terv azonban az egyeztetési nehézségek miatt füstbe ment, végül január 27-én realizálódott. A meglepően szép számú közönség örömére, pedig a Magyar Állami Operaház Jókai utcai próbaterme még korántsem bevezetett színhely.

Németh András Péter/ Gramofon

A Radamest 1997-ben játszotta a Budapesti Kamaraopera, a Harakiri és a Madrigálkomédiák társaságában, Halász Péter rendezésében. Az emlékek halványulnak, de talán helytálló megjegyezni, hogy Halász verziójában a mű elementáris humora nem mutatkozott meg ilyen magával ragadóan, mint Almási-Tóth interpretációjában. Meglehet, a világ változásai is transzformálták érzékenységünket. Annyi bizonyos, hogy Eötvös mindössze harmincöt perces, sűrű alkotása időszerűbb, mint valaha. Az énekes torkába néző kamera szimbóluma a bulvármédia pokoli kíváncsiságának, az olasz–angol–magyar vegyes szövegben az ismétlődő kulcsszavak azt sugallják, elég egy szakmai tolvajnyelv néhány paneljét megtanulni és máris szakembernek érezheti magát bárki.

Az alapszituáció vázlatosan: a költségtakarékos előadás Radamese és Aidája egyetlen kontratenor. Őt gyötri-húzza-vonja két film-, egy színházi és egy operarendező. A darab elképesztően mulatságos, zeneileg nehéz. Gavodi Zoltán Radames/Aida figurájában egy darabig bamba egykedvűséggel tűri a rendezők „garázdálkodását”, majd kitör, és – ahogy az a való életben lenni szokott – kiszolgáltatottan visszasomfordál. A rendezői típusok teljesen hitelesek, Pataki Potyók Dániel fennköltbe oltott színházrendezője és Szabóki Tünde operarendezője kitűnő. Szabóki olyan énekesnő, akit szerintem nem ismernek azok, akire a pályája bízva van, kifejezőeszközei sokkal gazdagabbak, mint amennyit engednek használni belőle. Nyeresége a produkciónak Siménfalvy Ágota, aki a lehetőségeinél ugyancsak lényegesen többszínű és többre hivatott egyéniség, Vajda Gergely szeretettel és maximális hozzáértéssel zongorázta és vezényelte Eötvös Péter darabját.

Albert Mária
Gramofon zenekritikai műhely